Kustán Melinda Győrben élő textiltervező iparművész készíti a budapesti Nemzeti Színház nagyszínpadának új függönyét. A terv koncepciójának megfogalmazása szerint a színház a nemzeti színjátszás, és ezzel együtt az élő magyar kultúra egyik jelképe, ezért – a közönséget a nézőtéren fogadó – új díszfüggönynek mind mintázatában, mind technikai megvalósításában az összetartozás élményét kell közvetítenie.
Melindának számos önálló kiállítása volt már határainkon innen és túl, szívesen vesz részt csoportos bemutatókon is. Ő készítette többek között 2010-ben a Győrkőcfesztiválra a „Végtelen szőnyeget”, 2012-ben Szent László palástját, tróninstallációját, trónkárpitját, valamint az Oratórium drapériáját, majd 2017-ben a Szent László-körmenet díszruháit, a herma oltárterítőjét. Szász Endrével együtt dolgozva, az ő grafikáiból kiindulva tervezett egy teljes kollekciót kitevő szőnyegeket. Egyedi technikával készítette el az „Időutazás” című falikárpitot a soproni Liszt Ferenc Kulturális és Konferenciaközpont számára. Formatervező iparművészként pedig Párizstól Londonon és Szentpéterváron át Las Vegasig megismerhették munkáit.
A jelenlegi projekttel kapcsolatban Melinda azt mesélte, hogy négy évvel ezelőtt felhívta őt Vidnyánszky Attila, a budapesti Nemzeti Színház vezérigazgatója, hogy beszélni szeretne vele. A művésznő el is ment hozzá és meglepve tapasztalta, hogy a vezérigazgatói iroda falán az ő 2002-ben készített egyedi, gigantikus méretű falikárpitja látható. A kárpitot Sopron város önkormányzata az akkor újonnan épülő Nemzeti Színház számára készíttette vele. Vidnyánszky Attilától megtudta, úgy döntöttek, azt a művészt bízzák meg a díszfüggöny tervezésével, aki ezt a Theatrum című kárpitot alkotta.
„Irtózatosan jólesett, de meg is rettentett a felkérés, óriási feladatnak bizonyult – mondta Melinda. – Az intézmény jelentőségéhez méltón a tervezői munkámmal szembeni legfontosabb elvárásként azt fogalmaztam meg, hogy a Nemzeti Színházban a textilek közvetítésével legyen képes „jelen lenni a lélek”. Ezt úgy lehetséges optimális módon elérni, ha a textiltörténetünk kiemelkedő tárgyi emlékeire és a Kárpát-mendence 60 különböző tájegységének mintakincsére támaszkodó motívumrészek kézi hímzéssel kerülnek fel a függönyre. Az elhivatott asszonyi teremtő erőt megmutatva valamennyi hímzést az adott tájon élő, vagy onnan származó hímzőasszonyok végzik. A nagyszínpad függönye tehát végigutazik a Kárpát-medencén” – hangsúlyozta az alkotó.
Kustán Melinda kezdetben mintegy fél évig tanulmányozta, hogy a világ nemzeti színházaiban milyen nagyszínpadi függönyök vannak. Aztán folytatódott a kutatómunka a Kárpát-medence 60 tájegységének néprajzi feldolgozásával, majd kezdődhetett a konkrét tervezés és kivitelezés. Jelenleg 40 százalékos a függöny készültsége.
Az anyagot kifejezetten erre a célra szőtték egy Bécs melletti textilüzemben, ugyanis speciális elvárásoknak – lángállóság, füstgázterjedés – kell megfelelnie a színházi textíliáknak. Melinda instrukciói alapján keverték ki a bársonyanyag színét, amely középbordó, enyhén kékes árnyalattal.
A 162 négyzetméteres, elkészültekor 520 kilogrammot nyomó textilt 12 különböző méretű életfa díszíti majd. A honfoglaláskori motívumoktól a reneszánsz fonalas munkák díszítményein át 60 Kárpát-medencei tájegység mintakincse szerepel rajta. A szakmájuk kiválóságai sorából felkért hímzőasszonyok egyenként hozzávetőlegesen 60×80 cm területű kézi hímzést készítenek.
A nézőtér páholyainak, zsöllyéinek, balkonjainak, karzatának függönyei az életfa motívum egyedi folytatásai, színviláguk a nagyszínpadi függönyére rímel – ezek már láthatók is.
A 60 tájegység feldolgozása még sem a textiltörténetben, sem az iparművészet-történetben nem valósult meg oly módon, hogy ezek mindegyike egy tárgyon belül szerepeljen. Dokumentumfilm forog az alkotói folyamatról. Könyv is készül róla, amelyet Szabó Béla fotóművész fényképei illusztrálnak. A függönyt decemberben adják át, a tervek szerint egy különleges előadás keretében.