Tudom-tudom, „több Balaton, kevesebb Adria”, de mégis: jó lett volna látni idén is a tengert. Aztán ahogy teltek a hetek, hónapok, úgy engedtük el ezt a vágyat, és kezdtünk örülni annak, hogy egyáltalán nyaralhatunk valahol, a mi kis országunkban. És mivel idén olyannyira több a Balaton, hogy szinte kitehetnék a megtelt táblát, ezért kicsit lejjebb autóztunk biciklistől, egészen Pécsig, ahol végül egészen meglepő kulturális és gasztroélmények sora várt. A környékről is ódákat zengenék, de talán a villányi vidéken tett kirándulásunkra gondolok majd vissza a legjobb szívvel, ha évek múltán előjön az emlékezetből ez az enyhén szólva is cudar év, amikor is helyzetbe kerültünk a vírus miatt.

Szóval képzeljék el Villánykövesd jórészt fehérre meszelt, kis házakkal köszöntő műemléki pincesorát, üresen, turisták nélkül. Az egyik ajtó előtt két kerékpár, kint csendes, de szapora eső, bent jóleső meleg, és a pincéből feljövő, a borkedvelőknek oly kedves dohos illat. Az asztalon a jófajta borok mellett villányi kenyér, a határ horvát felén élő magyaroktól érkezett sajt, s a környéken évszázadokkal ezelőtt megtelepedett sváboktól eredő stifolder. Az asztal körül pedig óránként helyet cserélő emberek a főváros mellől, Kiskőrösről, Szegedről, Keszthelyről és a Bakonyból. Cukkoló vita Petőfi születéséről, amit a kiskőrösiek bizonyítékai zárnak le, majd a környéken sok helyütt gyönyörűen zöldellő banánfa gondozásának praktikái és egy karácsonyi mese, mégpedig egy idős párról, akik évekig gyűjtöttek jakuzzira. Abból is a hordozható fajtára, amit télen a megüresedett szobában állítanak fel, és ott ünnepelnek kettesben. Némi politizálás, de csak összemosolyogva, mert azon az estén a több bor, kevesebb szóda elvében hiszünk, és különben is, kint csendes az utca, nyugodt a nyári eső, és a kisalföldi szemnek tényleg egy csoda a dombos vidék.

Ezt a cikket már itthon írom, mármint a szerkesztőségben, felettem kellemesen zúg a klíma, és az imént hallott jelenetet ízlelgetem. Miközben egy hatvanon túl járó férfi tolta a biciklit, két tízéves forma gyerek leszólította: bácsi, vigyázzon, mert leeresztett a kereke! Szerintetek mégis miért tolom? – érkezik gorombán a válasz, és máris felidézem azt a villánykövesdi estét, amikor a kis asztal mellett szót értett idős és fiatal, és a borban vagy a szódában hívő is. Tudom-tudom, ez meg itt a betontenger. De a jó szó a szürke hétköznapokon sem kerül semmibe.