Lassan hozzászokunk, hogy koncertekre, előadásokra, kiállításokra virtuálisan megyünk, azaz a számítógépen, vagy telefonon követjük az eseményeket. Így történt ez ma is, az Art-World Hungary Egyesület Mű-hely című tavaszi tárlatának megnyitóját az interneten követhették az érdeklődők.

Pintér-Péntek Imre, a megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke köszöntőjében így fogalmazott „A virtuális kiállítás megnyitó ellenére a kiállított művek nagyon is valóságosak. Ahogyan valóságosak a művészi ambíciók, az érzések és közlési szándékok, melyek létrehozták őket. És valóságos az a közösség, a győri képző-, és fotóművészeket tömörítő Art World Hungary Egyesület, melynek köszönhetően a kiállítás létre jött. Az egyesület művészei küldetést vállalnak: alkotásaikkal megmutatnak valamit a világból, olyan nyelven, olyan formában, olyan szemszögből, amely egyedi, sajátos és csak az adott alkotó személyiségén keresztül jöhet létre. Ez a mostani tárlat a tavasz tárlata. Persze ez a mostani tavasz nagyon más, mint a többi. S ha máshol nem, a művek befogadóiban így már ma is biztosan sajátos megvilágítást kapnak a bemutatott alkotások.”

Dr. Horváth Nóra egyetemi docens, filozófus,  a Műhely folyóirat főszerkesztője megnyitójában a címadással kapcsolatban így fogalmazott: a címadáskor még senki sem gondolhatta, hogy milyen különleges aktualitást nyer mára e szóösszetétel, mely eredetileg inkább csak az irodalombarátok számára elejtett finom utalás lett volna a győri Műhely folyóirat miatt, hisz a tagok közül néhányan már szerepeltek munkáikkal a folyóiratban, egyikük, Kurcsis László grafikusművész pedig évtizedek óta szerkesztője is. Majd az alkotókat méltatta. „A színekben és formákban rejlő lendület és mozgalmasság Borbély Károly és Csizmadia István művein magában hordozza azt az energiát, erőt, mely másoknál abban az elvágyódásban mutatkozik meg, mely a vallásos érzület révén átemel a nem evilágiba. Kurcsis László angyali üzenetei odaátról, Horváth Ákos William Blake-szerű képei, ezoterikus szimbólumokat is felmutató munkája többet harap ki a létből, mint ami egyszerűen leírható. De ugyanezt érezhetjük Kustán Melinda szürkéskék elektrografikáin, melyeken mintha egy arc sejlene fel a végtelenből – optikai csalódás volna csupán? Vagy sokkal inkább a vallásos érzület letisztultságának felvillanásai – különösen így, hogy csak mozgásban, virtuálisan láthatjuk a munkáit.

Mózes László mintha csak a képekkel foghatná be azt a világot, mely álmait sarjasztja – képein a madár motívuma, legyen az baljós, vagy reménykeltő, mindenképpen arra utal, hogy van számára valami más is, valami soha ki nem ismerhető, soha be nem fogható, melynek a hatalmában vagyunk, nevezzük akárhogy is. Malasits Zsolt őrangyalának és szerelemangyalának „üzenete” szerint, még a férfi-nő kapcsolat is valami nem evilági által determinált.

Milu Milanovich Ildikó „fétisei” (I love you to the moon and back) a szerelemnek már egy profánabb oldalát mutatják. Lipovics János porcelán, bronz és raku kerámia edényszobraival, Szabó Béla természetfotóival – melyek valójában szintén a természetfeletti erejét hangsúlyozzák a természet formáiban (tenger és kő) –, és Varga György fotóival visszatérünk a földhöz, az anyaghoz és a természet kézzelfoghatóságához. Gui Demeter impresszionizmust idéző képei építhetik a hidat a két tökéletesen átjárható világ és világszemlélet között: színei vajon mire nyitnak rá, mit juttat eszünkbe élénk sárgája és finom rózsaszínje, mely akár húsunk pillanatnyi árnyalata is lehet?

A kiállítás ITT tekinthető meg.