Jól jelzi Győr városának kulturális sokszínűségét, hogy egy bombatámadást is túlélt, egykor az ország első ipari méretű élesztő gyáraként funkcionáló épületben is utat tör magának a művészet. A Torula 2017-es megnyitása óta töretlen sikerrel ad helyet a különböző tárlatoknak, az ódon falak nyújtotta túlzások hatással vannak művészre és látogatóra egyaránt. Progresszív és impulzív lesz a tavaszi művésztelep alkotásaiból nyílt tárlat is, melyről annak kurátorával, Széll Rékával beszélgettünk, de műhelymunka közben egy alkotót is elcsíptünk.

Egy festmény itt, egy plasztika ott, egy szobor a falnál, és egy elhagyatottnak tűnő, romos kutyaház – épp csak pár lépést tettem a Torulában, de már beszívott a maga romosságával elragadó, új értékekkel táplált gyárvárosi telep.

Gondolkoztam már építészek fejével, lépkedtem már itt bokáig homokban, magával ragadott már Maurer Dóra illúziókkal tűzdelt világa és a sor megállíthatatlan. Hisz ez csak néhány az elmúlt években megvalósult kiállítások közül.

A jövő is kecsegtető, ami köszönhető az alkotási vágytól fűtött művészeknek és azoknak a szakembereknek, akik a működtető Concilium Arts Alapítvány kötelékében biztosítják azt, hogy az álmokból valóság szülessen.

Akárcsak Széll Réka, aki a tavaszi művésztelep kurátoraként és projekt menedzsereként fogja össze a rezidenseket. „A Torula – kiírt pályázatának köszönhetően – fantasztikus rezidensekkel büszkélkedhet, tehetséggondozó programunk van műtermekkel, ahol most több kortárs képzőművész dolgozik egyszerre. Az elmúlt hónapok munkáinak eredményeit tárjuk majd a nagyközönség elé kiállításunkkal, végtelenül izgalmasnak ígérkezik.

Nem szerettünk volna különösen címet adni a tárlatnak, hiszen sok közös kapcsolódásuk nincs a művészeknek, de erre törekedtem is, hogy mindenkinek megmaradhasson a saját stílusa és egyénisége. Inkább a színekre fogunk fókuszálni és arra a “flow” érzésre, amit a Torula keleszt” – ismertette a közeledő tárlat hátterét Réka, miközben különleges sétát tettünk a színes és szó szerint szagos épületben.

Ez utóbbi persze egyáltalán nem zavaró, egyszerűen csak árulkodik a múltról, mely végigkíséri a vassal kombinált létesítmény jelenét és jövőjét.

Széll Réka elárulta, hogy nagyon élvezi a művészekkel folytatott közös munkát, sokat tanul az alkotóktól, mint mondja, inspiráló a tehetségük. Büszkén is sorolta fel a kiállítók népes táborát.

Gollowitzer Szabina grafikusként a foltokra, részletekre koncentrál, hibrid technikával teremtett fantázia világával ejti majd rabul a közönséget. Enzsöly Kinga képzőművész, festőművész egészen elképesztő vízi varázslatot hoz a térbe, anyagok és érzések kereszttüzébe kerülhet a látogató a munkáit nézve. Egy ikerpár is a Torulába csábítja a kultúrakedvelő publikumot, Görözdi Lilla és Görözdi Rita a rajz különféle lehetőségeit kutatja, játszanak és kísérleteznek a lányok, nem is akárhogyan. A közös alkotómunka során teret kap a spontaneitás izgalmas bizonytalansága is a tudatosan felépített koncepció követése mellett. Petro Barbara is igazi kísérletező típus, műveivel az agyag határait feszegeti. Hogy hogyan képez az agyunk homorú formából domború íveket? Barbara mindezt a saját arcából formázza meg.

A nagy lánycsapatba csatlakozik be Marton Szabolcs producer, zeneszerző. Egyedülálló installációja tanulmány a mulandóságról. Egy zenei kísérlet részesei lehetünk, mely kilendít a komfortzónánkból és egy különleges, szürreális élményt élhetünk át általa Győrben.

És végül, de nem utolsósorban városunk egyedi művészterében gyönyörködhetünk Farkas-Pap Éva munkáiban is. A szobrász-dizájnert munka közben lestük meg a Torula tetején, világos műhelyének miliőjében. A rezidens betonszobrain dolgozik jelenleg is, úgy véli izgalmas ez az ipari közeg, inspirálja DISZTÓPIA sorozatának darabjait.

„Teljesen sorsszerűen indult ez a kollekció, néhány éve az agyagos ládámba beköltöztek a fazekas darazsak. Akkor akaratomon kívül megbolygattam és kiköltöztettem őket, és néhány csípés mellett megajándékoztak a különleges agyagfészekkel. Elindult a vezérhangya a fejemben, hogy vajon hogyan tudnám mindezt beépíteni a munkásságomba. Erre fűztem fel a gondolatiságot, miszerint ha beavatkozunk a világba, a tetteink nyomot hagynak, ha a világ avatkozik belénk, a változás bizonyos akkor is. Sérülünk vagy épülünk, csak ez a kérdéses. Rajtunk is múlik, disztópia vagy utópia lesz-e a jövőnk” – mutatta be alkotásait Éva, majd gőzerővel folytatta az új darabok készítését, hiszen rohamosan közeleg a megnyitó ideje.

A tárlat május 23-án debütál és egészen június 1-jéig látható a tökéletlenül tökéletes Torulában.