Németh Róbertet sokan ismerik, feleségével sokáig vezették a győri Bahiát, majd a 2000-es évek elején elsőként nyitott teaházat a városban. De hogyan lett belőle teamester? – többek között erről is kérdeztük.

„Nagyanyáink idejében még fűszeres emberek járták a vidéket, akiktől jó minőségi szálas keleti teákat lehetett vásárolni fémdobozban. A második világháború előtt Győrben is működtek teázók, aztán viszont kikoptak az emlékezetből. Amikor a 2000-es évek elején teaházat szerettem volna nyitni, először azt mondták, nem lehet, mert nincs ilyen vendéglátóipari kategória. Azt javasolták, nyissak inkább kávézót vagy cukrászdát” – idézi fel a kezdeteket Németh Róbert.

„Az egzotikus ázsiai fűszerek és a tea a középkorban a híres Hanza-útvonalon érkezett Európába. Érdekes módon a mai napig az egykori Hanza-városok – Lübeck, Bréma és Hamburg – maradtak az európai teakereskedelem központjai, így én is Brémában végeztem el a teamesteri képzést” – teszi hozzá Róbert, akit régóta érdekel a keleti kultúra és maga is szívesen állít össze különleges, egyedi teákat.

„A csúcsminőségű, organikus termőterületek ma Kínában, Indiában, Srí Lankán, Nepálban és Japánban találhatók. Ezeken a helyeken továbbra is kézzel szüretelnek, de egyre jobban felértékelődik Kenya és az észak-afrikai régió jelentősége is. Egy teamesternek pontosan tisztában kell lennie az egyes termőterületek sajátosságaival, a teafajták történetével, a teakészítés és a forralás művészetével, és a felszolgálás módjaival. A képzés elméleti és gyakorlati vizsgával zárul” – hangsúlyozza Róbert.

„A hagyományos teáknak magas az ásványianyag-tartalmuk és sok antioxidánst tartalmaznak, ezért rendkívül egészségesek. Azokban az országokban, ahol az emberek rendszeresen fogyasztanak teát, magasabb az átlagéletkor, a híres japán teakultúra pedig ma is az iskolai tananyag része a távol-keleti szigetországban” – említ egy újabb érdekességet.

„Magyarországon elsősorban a gyümölcsteák népszerűek, azt viszont talán már kevesebben tudják, hogy ezek csupán szárított gyümölcsöt tartalmaznak, valódi teacserjét nem. Így aztán nem is minősülnek igazi teának, sokkal inkább főzetnek kellene nevezni őket. Amiben viszont mi magyarok jók vagyunk, azok a gyógynövényekből készített teáink, pontosabban főzeteink, amelyek magas minőséget képviselnek” – teszi hozzá Róbert.

„Itthon a teafogyasztást sokáig erős szezonalitás jellemezte, amely ha lassan is, de változóban van. Ma már nem csupán ősztől tavaszig ülnek be az emberek egy kanna valódi, gőzölgő teára, hogy átéljék a teázás különleges élményét. Ám ahhoz, hogy a magyar teakultúra odáig eljusson, mint a német, a holland vagy éppen az angol, addig még jó néhány forralásra lesz szükség” – zárta a beszélgetést Németh Róbert.