Hamvazószerda, a nagyböjt kezdete

Tegyünk rendet lelkünkben!

Fotó: Ács Tamás

Hamvazószerdán, azaz ma kezdődik a nagyböjt, a húsvétra felkészítő negyvennapos előkészületi időszak. Ennek eredetéről és jelentéséről dr. Reisner Ferenc püspöki helynököt, a Brenner János Hittudományi Főiskola rektorát kérdeztük.

A húsvéti időszak, megváltásunk ünnepének előkészületeként hamvazószerdán kezdődik a nagyböjt. Az előző évi virágvasárnapi barka elégetéséből nyerjük a hamut, ez már az Ószövetségben a bűnbánat, a megtérés, a vezeklés jele volt. Ez onnét származik, hogy bármilyen viruló élet, ha tűzbe kerül, szinte pillanatok alatt elég, csak egy marék hamu marad belőle. A hamvazkodás szertartása életünk mulandóságára hívja fel a figyelmünket.

Az Isten kegyelmi ajándékából fakadóan kaptuk ezt az életet, néhány évtizedet, azért, hogy embertársaink és üdvösségünk szolgálatára használjuk. Felelősek vagyunk, hogyan gazdálkodunk ezzel az idővel. Ezt fejezi ki a liturgikus szöveg: Emlékezzél ember, porból vagy és porrá leszel!

A másik lényeges gondolat: térj meg, és higgy az Evangéliumban! Az életünk újragondolására, emberi gyengeségeink háttérbe szorítására hívja fel a figyelmet. Ehhez természetesen lemondásra, önmagunk fegyelmezésére van szükség. Ha körülöttünk felhalmozódik a szemét, akkor rendet kell tenni, ki kell takarítani. Ilyenkor látjuk meg, mi az ami értékes, mi az ami kevésbé értékes vagy éppen felesleges. Ugyanerre a rendteremtésre van szükség a lelki életünkben is.

Az önfegyelmezés egyik eszköze a böjt. Erőt veszünk magunkon, legyűrjük a kényelmünket, megvonunk magunktól dolgokat és egész más megvilágításba kerül az életünk. Bűnbánatot tartunk, szentgyónás által kitakarítjuk lelkünket a felesleges gyarlóságoktól, helyet készítünk a kegyelem hatékonyabb jelenlétének.

Az idei nagyböjtnek külön jelentőséget ad a szomszédunkban dúló háború.

Amikor békétlenség van a szívünkben, akkor embertársainkkal is rendezetlen a kapcsolatunk. Látjuk, hogy az emberek közötti versengés, meg nem értés hogyan idézhet elő fegyveres konfliktust, ami halált és szenvedést okoz pusztán hatalmi érdekek érvényesítése miatt. Közösségeinkben figyeljünk arra: a feszültségek következménye akár olyan tragédiának is lehet az előkészítője, aminek a végkifejlete megjósolhatatlan. Most legyünk befogadók azokkal szemben, akik háborús veszedelemből menekülnek, igyekezzünk segíteni rajtuk, enyhíteni azt a sokkot, hogy el kell hagyni szeretteiket, otthonaikat. Tanuljunk ebben a böjti időben az ajándékozó szeretet gyakorlása által, hogy életünkben az igazi értékeket helyezzük előtérbe.