Szeptemberben második „születésnapját” ünnepli a Mathias Corvinus Collegium Győri Képzési Központja, vagy ahogy mindenki ismeri: az MCC. A hamarosan induló harmadik képzési év kapcsán beszélgettünk az intézmény igazgatójával, dr. Fekete Dáviddal.
Hogyan értékeli az elmúlt időszakot?
Ha röviden kellene összefoglalni, csak annyit tudnék mondani, hogy nagyon elégedett vagyok. Egy nagyon nagy létszámú központot működtetünk, sok diákkal és sok hallgatóval nagy előrelépést tudtunk tenni. Az MCC, mely a magyar tehetséggondozás letéteményese, 2021-ben kezdett egy nagy országos terjeszkedést, ami jelenleg is folyamatban van. A Kárpát-medencében több mint kéttucat helyszínen vagyunk jelen, az MCC struktúrájában a győri központ egy regionális központként funkcionál. Mind a három képzési szint megjelenik, az általános iskola felső tagozatának szóló fiatal tehetségprogram, a középiskolás és az egyetemi program is. Ami az intézményrendszert és a programok felépítését illeti, az elmúlt két év az építkezés időszaka volt. Szeptembertől a fiatal tehetség- és az egyetemi programban is a harmadik évfolyam lép be a rendszerbe. Előbbi az élményalapú pedagógiai módszerekkel dolgozik, itt négy évfolyamunk lesz, ötödiktől nyolcadikig, ami annyit tesz, hogy 2024 szeptemberében jön az utolsó évfolyam, és úgy lesz teljes a létszámunk, négyszer 25 fővel. Több mint 200 középiskolásunk van, és három évfolyamban vannak azok a legjobb egyetemisták – közel ötvenen – akiket egy szűrőn keresztül választunk ki. Utóbbiak itt laknak az intézményben, vagyis egy komoly közösséget is tudunk kovácsolni.
Hogyan kerülnek kapcsolatba az MCC-vel a fiatal tehetségek?
Folyamatosan kapcsolatban vagyunk az általános, illetve középiskolákkal, és természetesen a Széchenyi István Egyetemmel, mely stratégiai partnerünk is. Nagyon sok ajánlás érkezik ezektől az intézményektől, de mi magunk is felkeressük az iskolákat például azért, hogy úgynevezett toborzó előadásokat tartsunk. Mellette pedig sokszor egy-egy rendhagyó program keretében minket keresnek fel az érdeklődők. Azt gondolom, a személyes találkozások a legfontosabbak. Az elmúlt két évben sikerült annyira beágyazódnunk a városi intézményrendszerbe, hogy tudják, mi az az MCC, és azt is, hogy milyen nagy lehetőségeket tudunk kínálni.
Milyen fejlesztési tervek vannak a jövőre nézve?
Mivel nagy a túljelentkezés, tervezzük, hogy azok, akik nem kerültek be a programba, de érdeklődnek az MCC iránt, nekik egy plusz lehetőséget kínáljunk. Egy szélesebb körben is meg fogjuk szólítani az általános iskola felső tagozatos diákjait, ez ősszel akár el is indulhat. Szakmai rendezvényeikre pedig természetesen továbbra is várjuk a győri polgárokat.
Van olyan cél, amit vezetőként kitűzött maga elé?
Az induláskor az volt a konkrét cél, hogy a képzési programjaink működjenek, legyenek oktatóink és diákjaink, e tekintetben jó úton haladunk. Egy általánosabb cél pedig az volt, hogy az MCC a szakmai rendezvényeivel, minőségi előadásaival, beszélgetéseivel beépüljön Győrbe. Ennél még van egy nagyobb víziónk, mégpedig az, hogy pótoljuk azt az űrt, ami eddig fennállt, hisz ez idáig nem volt olyan intézmény városunkban, amely ilyen komplex módon, ilyen lehetőségeket biztosított volna a tehetséges fiataloknak.
Vannak olyan témák, amelyek kifejezetten érdeklik a győrieket?
Az elmúlt két év alatt nagyon sok ilyen rendezvényt szerveztünk meg. Valóban vannak specifikumok, amelyek Győrre jellemzőek, nálunk nagyon népszerűek például a német nyelvű, Németországgal kapcsolatos előadások. Éppen ezért nagyon sokat dolgozunk együtt az MCC magyar–német intézetével is. De egyébként stabilan nagy a látogatottságunk, legyen szó külpolitikáról, a migráció kérdéséről, vagy akár egy könyvbemutatóról. Két trend még biztosan kirajzolódik: nagyon szívesen jönnek a vendégeink pszichológia témájú vagy éppen gyermekneveléssel kapcsolatos előadásokra, és az örök „sláger” a háború, az energiaválság és a biztonságpolitika kérdése.