Dr. Dézsi Csaba András polgármester ünnepi köszöntője.

Hideg volt és metszően fújt a szél Győrben 1848. március 15-én. A szőlőben, gyümölcsösben dolgozókat is hazakergette délután a barátságtalan idő. A belvárosba visszatérők döbbenten látták, hogy a piacon már akkor Kossuthot és a szabadságot éltető tömeg gyűlt össze. A forradalom győri előkészületeinek és eseményeinek központja a Fő tér (a jelenlegi Széchenyi tér, melyet a forradalom idején Egység térnek kereszteltek át) és környéke volt. Lukács Sándor, a reformokat követelő csoport vezetője, az egész forradalom országosan is jelentős személyisége a Lloyd helyén álló kávéházban már a forradalom és szabadságharc kitörése előtt ismertette nézeteit. Hallgatósága előtt okosan, de forradalmi hevületben érvelt a reformok mellett. Az akkori hatóságok Lukácsot már ekkor lázító, veszedelmes emberként tartották számon, minden lépését követték, figyeltették.

Lukács nézetei azonban közakaratot fejeztek ki. Mozgósító erővel bírtak. Ezért gyűlt össze március 15-én a tömeg Győrben a Fő téren. Az este Kossuth Lajos tiszteletére kivilágították a várost és felvonulást szerveztek. A nép a Széchenyi térről a Király utcán vonult a Karmelita térig, de elmentek Újvárosba is. Mindenhol lelkesen éltették a forradalmat.

A Széchenyi téren Lukács még éjféltájban is beszédet mondott. Bejelentette, hogy delegáció ment Bécsbe a királyhoz, s átadta az országgyűlés által elfogadott reformköveteléseket. Magyarországon nemsokára a szabadság és egyenlőség fog uralkodni, osztotta meg reményeit a szónok.

Bana József levéltár-igazgató, a Győrben történtek leghitelesebb szakmai ismerője és tudományos feldolgozója szerint gyorsan megalakultak a forradalom különböző szervezetei Győrben, egyesült a győri magyar és német nemzetőrség. Olyan személyiségek emelkedtek ki, mint dr. Kovács Pál, aki a Hazánk című lapjában végig tudósított az eseményekről. A reformért harcolók megbecsülését és szeretetét jelezte, hogy már akkor, 1848 áprilisában, még életükben utcát neveztek el például Lukácsról, Kossuthról, Széchenyiről és Deákról is.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ugyan elesett, de ez a nap lett a modern parlamentáris Magyarország születésnapja.

Mit tanultunk mi, győriek erről a forradalomról, és különösen ennek a győri eseményeiből?

Mindenekelőtt az egység és az összefogás erejét. Azt, amire ez a város azóta is büszke lehet, aminek eredményeit, fejlődését köszönheti. Az 1848-as forradalomba és szabadságharcba saját követeléseiket hozták a Győri Királyi Akadémia diákjai. Kivette részét a hazáját és a szabadságot szerető, gondolkodó értelmiség. A hazafias polgárság. Az egyházak is aktívan támogatták a forradalmat, többek között Rónay Jácint, a bencés paptanár, és Haubner Máté, a győri evangélikus püspök. A nemzetőrség egyenruháit a győri lányok önkéntesen varrták meg.

Fontos tanulság, hogy Győr felismerte: a város és az ország egészének érdeke azonos. Nem a szembenállást, hanem a közös cselekvést valósította meg. Ugyanazokat a polgári értékeket követelte, melyek az egész nemzet ügyévé váltak. Felismerték, hogy a szabadság csak a polgári értékek alapján, a nemzeti önállóság keretében valósulhat meg. Önrendelkezési jog nélkül nincs szabadság. Nem mások ránk erőltetett mintái, idegen érdekek, hanem a saját értékeink szerint akarunk élni, Magyarországon, és ez a mi meggyőződésünk szerint egyben Európa fennmaradásának az értékei, lehetőségei is. A magyarság, a hazafiság nem nacionalizmus, hanem az egész Európát gazdagító érték, mely nélkül idegenek volnánk a saját hazánkban és az egész világon.

Tisztelt ünneplők!

Tisztelet a hősöknek, a győri forradalmároknak, a polgári értékek megteremtőinek, jelenkori képviselőinek és gyarapítóinak, méltó főhajtás az áldozatoknak. Továbbra is legyen hitünk az egységben, a saját erőnkben és képességeinkben, a szabadságban és a függetlenségben!