Pió Mártának a Kisalföld napilap újságírójaként, majd 1987-től a Magyar Televízió szerkesztő-riportereként, a legújabb kori magyar történelem dokumentálására adódott egyedülálló lehetősége. A riporter Titkok és történetek című könyvében fedi fel legizgalmasabb élményeit.

Gazdag és sikeres életutat jártál be, számomra evidens volt, hogy megírod élettapasztalataidat, élményeidet. Hogyan született meg a könyv?

Nagyon sok olyan riportot készítettem, amelyekről elmondható, hogy részei a történelmünknek. Ha arra gondolok, hogy a 80-as évek végétől – a vasfüggöny lebontása, a nyugati határnyitás, az NDK-exodus, a Duna elterelése, Szlovákia önállóvá válása, a magyarok ébredése, a rendszerváltás, az uniós csatlakozás – rengeteg olyan emlék gyűlt össze, amelyek nem fértek a híradásokba. Ezekről gyakran meséltem a környezetemben, és sokan kérdezték, miért nem írom meg. Többnyire azt válaszoltam, hogy azért nem, mert még túl sok bennem az élet, képtelen vagyok leülni a gép elé. Aztán egyre jobban érett a dolog, és most, bár az élet változatlanul eléggé pörög körülöttem, de sokáig nem lehet halogatni a történtek megírását, mert ki tudja, meddig lesz rá módom. Járvány, az idő vasfoga bármikor utolérhet.

Mázlistának tartod magad. Mi volt a legnagyobb mázli az életedben?

Talán az a döntés, hogy nem megyek Budapestre. Győrben maradok. Az első időben többen hívtak. Volt olyan is, aki lenézően kérdezte meg, hogyan bírod ki ott vidéken, miért nem jössz a fővárosba. Az ilyennek mindig azt feleltem, hogy Keletre nem megyek. Tátva maradt a szájuk. És aztán szépen idejöttek hozzám a fontos események. A témákat is könnyen megtaláltam, hiszen itt éltem születésemtől. Egyszer valaki azt mondta, a szerencse csak azt találja meg, aki odamegy, ahova kell. Aki csak otthon ül és várja, annak soha nem lesz mázlija. Én meg nyüzsgő típus vagyok, minden érdekel, könnyen belebotlottam.

Hogyan válogattál az élményeid közül?

Elárulom, hogy puskáztam. A Magyar Televízió archívumától megkaptam az összes riportom rövid leírását pontos nevekkel, helyszínekkel. A Kisalföldben eltöltött 10 évemből csak az utolsóról írtam, ami átröpített az akkor egyetlen televízió Tv Híradójába. Ez pedig a Győri Balett moszkvai vendégszereplése volt. Mikor odaértünk, kiderült, hogy a csernobili katasztrófa hatására egy nagy világfórumot rendeztek. Erre Magyarországról senkit sem akkreditáltak. A nemzetközileg kiadott híranyagban, csak annyit lehetett olvasni, hogy 80 országból 900-nál több külföldi híresség vett rajta részt. Több mint 300 szovjet nagysággal. Tudósok, művészek, gazdasági, politikai vezetők, vallási személyiségek.

Megkérdeztem, hogy lehet oda bejutni, és kiderült, az APN szovjet hírügynökségen keresztül. Gondoltam egyet, taxiba ültem és bemondtam, hogy APN. Azért dr. Dékány Sándor győri főorvos, aki a táncosok sérüléseit volt hivatott gyorsan gyógyítani az ilyen turnékon, beült mellém, hogy valaki elmondhassa, hol látott utoljára. Nos, este már Marcello Mastroianni mellett kávéztam, interjút készítettem Dürrenmattal, Norman Mailerrel, Elen Klimovval. Ezt látva hívott a televízió. Aztán olyan élményeket írtam meg, a könyv további lapjain, amelyek nem csak a családomat, vagy a barátaimat, de talán az ismeretlen olvasókat is érdekelhetik. Egy teljesen megváltozó világ történeteit. Azt a pár évtizedet, aminek során semmi sem volt már a régi. Ez is szerencse, hogy még mind a kettőről megvannak az emlékeim. Ha kicsit később születek, fogalmam se lenne, milyen is valójában a diktatúra, még ha én a puhább korszakát ismertem is. A világjárást az USA-tól Ázsiáig, Afrikától Skandináviáig. Aztán egy fejezetben ismert emberekkel készített interjúkat kötöttem csokorba. És persze vannak szilánkok, kis vicces sztorik a forgatások kapcsán.

Említs meg néhány, számodra fontos embert, akikről olvashatunk a könyvedben.

Egyet már említettem: Markó Ivánt, aki minden turnéra elvitt. Így voltam ott Strasbourgban, ahol az Európa Tanács főtitkára Catherine Lalumiere bocsánatot kért amiért Európa cserben hagyta 1956-ban Magyarországot. Kiss Jánostól is sok jó történetet hallottam. Pozsgay Imre több fontos bejelentését – például a vasfüggöny lebontását – nekem adta hírül. Megéltem, megírtam egy csomó Torgyán József sztorit. Szinte minden vezető politikusról írtam.
A művészek közül többek közt Jiří Menzel, Kányádi Sándor, Szőke András gondolatait idéztem. Ota Síkkal készítettem interjút, aki frissen hazatérve az emigrációból Sopronba jött. De a Habsburg család számos tagjával is sűrűn voltak kalandok. Angela Merkel dedikálta a határ drótom igazolását, Vaclav Havel, Meciar, adott interjút, Göncz Árpád, Horn Gyula írországi illetve amerikai útjának nem hivatalos történéseiről is mesélek. Kocsis Rozi a Vaskakas Bábszínház finnországi kalandjával szerepel. Ennio Morricone becserkészése Gdanskban a Győri Filharmonikusok segítségével szintén feledhetetlen élmény volt. És Lula Szász topmodell (Szász Endre 5. felesége) otthonában Beverly fölött, a Homby Hills-en is izgalmas dolgok történtek.

A kötet címében szerepel a titok szó, ezek szerint fellebbentesz néhány titkot is?

Igyekeztem, de természetesen ostobaság volna előre elárulni a titkokat, hiszen akkor már nem is érdemes elolvasni a könyvet.

Egy vicces történetedet oszd meg velünk kérlek, röviden…

A Torgyán sztorik a legviccesebbek, de most hosszú lenne idézni bármelyiket is. Talán a legrövidebb Habsburg Ottóról az a történt, amit az első európai uniós választáson éltünk meg Ausztriában. Károly fia mellett korteskedett egy határmenti faluban. Kis asztalkákon finom süteményekkel, házi készítésű itókákkal kínálták a vendégeket a lakók. Habsburg Ottónak, ha azt akarta, hogy a fiára szavazzanak, mindent meg kellett kóstolnia, mindenütt kellett néhány jó szót szólnia. És akkor jön a Magyar Televízió, hogy meginterjúvolja. Ha valaha raccsolt a királyi sarj, akkor most kétszeresen.
Legtöbbször vidám mosollyal mondta a mondandóját, most széles vigyorral tette. Bizony a sokféle kutyulék végig kóstolása megtette a hatását. Ha csak egyszer is, de láttam a páneurópai unió elnökét becsiccsentve. Éltem az oldott hangulattal, és szóba hoztam, hogy már a nászéjszakán is vígan kóstolgathatta a somlói Juhfarkot, hiszen fiai is születtek. Csodálkozva nézett rám. Milyen farokról beszélek? Elmeséltem milyen legenda övezi ezt a borfajtát: állítólag a Habsburgok dinasztiákon keresztül kapták ezt a nászéjszakájukra, hogy fiúk szülessen. Ezek szerint vagy a sok lőre tette feledékennyé a trónörököst, vagy a legenda kitaláció. Mert Habsburg Ottó állította, hogy most hallja először ennek az italnak a nevét. Viszont tetszett neki a történet, és megígérte, hogy megkóstolja a somlói bort.

A könyv bemutatója november 21-én vasárnap 10 órakor lesz a Győri Könyvszalonon, a Győri Nemzeti Színházban, Bakos Katalinnal és Kiss Jánossal.