A győri Frida Kahlo a húsvéti ünnepkör különleges miliőjébe alkotta meg egyedi, kézzel készített, tanításokkal tűzdelt tojásait. A festett minták magyar tájegységek motívumait vonultatja fel, hogy az ünnepi asztalt a modern húsvéti folklór varázsa lengje körbe.
Németh Hajnal Auróra csodálatos, saját tervezésű ruhadarabjait és ékszereit is a hagyományos népi kultúránk motívumai, értékes kiegészítői inspirálják. Brandje, az Auróra FolkGlamour egyedi termékei a színekkel átszőtt magyar folklórból merítenek, de aki ismeri a győri művésznőt – akit manapság a magyar Frida Kahlóként is emlegetnek – az tudja, hogy mindig valami újdonságon töri a fejét, különösen akkor, ha egy-egy különleges esemény, például az ünnepek kerülnek a középpontba.
Az idei év tavaszán mert nagyot álmodni, és kreativitását a tojásfestés különleges misztikumába adaptálta, mi pedig kapva az alkalmon, ismét ellátogattunk fantáziadús világába, saját kis birodalmába.
„Évek óta festek tojásokat a húsvéti időszakban, gyermekkoromban az aktuális olvasmányom illusztrációit, vagy éppen madarakat, pillangókat, tündéreket rajzoltam rájuk. Illetve volt egy nagy kedvencem, Pilinszky János „Kalandozás a tükörben” című szomorú meséjének hercegnője köszönt vissza sokszor a tojásaimról” – kezdi beszélgetésünket Auróra, aki azt is elárulja, hogy a karcolt, az írókás, a berzselt technikát is kipróbálta, most pedig éppen a filceknél kötött ki.
A győri születésű, ma Budapesten élő művész büszke a gazdag magyar népi kultúránkra, így igyekezett minden tájegységet felvonultatni ünnepi munkáin. Szép, színes és nem utolsósorban virágos alkotások születtek a műhelyben, ahol tyúk-, kacsa-, liba- és pulykatojások is terítékre kerültek.
„Inspirálódtam a rábaközi szőrhímzésből, a balatonendrédi vert csipkéből, a kunsági vagy éppen a zalai fehér hímzésekből, a höveji csipkéből, a sárközi fejkötőkből, a kalotaszegi és torockói írásos mintákból, de van ókalocsai és kalocsai organtin minta is, így igazán széles a paletta” – magyarázza, miközben éppen egy új apróság festésén dolgozik, a maga szakértelmével és precizitásával.
„Minden tojás hátuljára ráírtam egyébként, hogy melyik tájegységhez köthető az adott minta, így nemcsak esztétikai értéket adhatnak, hanem egy kis tanítást is” – teszi hozzá mosolyogva Auróra. Közben engem is bevon a munkába, s bár van hova fejlődnöm, motiválva azt mondja: „Téged is és mindenkit arra biztatok, hogy készítsen otthon saját kezűleg festett tojást, vegye elő a saját örökségét, például a nagymama által hímzett párnahuzatokat és azok mintáit filccel rajzolja fel a tojásra. Ennél nincs is örömtelibb alkotás, amikor szívvel-lélekkel értékmegőrző és -teremtő gyöngyszemek születnek!”