A ma embere mindenből csak tökéleteset szeretne. Elvárjuk, ha már fizetünk valamiért, akkor a lehető legjobbat kapjuk meg a pénzünkért. Ünneplésünkre is igaz ez: ha már annyit beleinvesztálunk, akkor legyen tökéletes karácsonyunk.

A reklámok is erősítik a karácsonyi perfekcionizmust, hiszen tökéletes mosolyú, tökéletes díszletek között élő, tökéletes ruházatú és frizurájú, tökéletes családok vagy családtagok tekintenek ránk, akik – nem mellékesen – szeretnék a mi karácsonyunkat is tökéletesebbé tenni valamilyen eladandó termékkel. De létezik olyan, hogy tökéletes karácsony? És ha igen, meg lehet-e fizetni egy tökéletes karácsony árát?

Az első karácsonyest messze nem volt tökéletes. Egy istálló nem idilli helyszín egy mindenórás kismama számára. Egy jászol sem a legtökéletesebb kiságy egy újszülött számára. Mégis a tökéletlen körülmények között valami nagy csoda történt. A betlehemi újszülöttben Isten öltött testet, Ő jött el meglátogatni bennünket. Isten nem egyszerűen lehajolt, lesüllyedt a mi szintünkre egy átmeneti időszakra, hogy kicsit belekóstoljon az életünkbe, tegyen egy kis jót, de aztán alig várja, hogy végre visszaérjen mennyei luxusába, mint ahogy több tehetős sztár szokta ezt időnként csinálni. Isten azért jött, hogy felemeljen bennünket az ő szintjére. Ezért hajlandó volt kifizetni a legnagyobb árat, életét adni értünk.

Istennek a tökéletes ünnep nem a külsőségekről, hanem magáról az emberről szól, akiről lépten-nyomon kiderül, hogy nem hibátlan. Bár igyekszünk eljátszani a tökéletest, de szinte mindig kilóg a lóláb. Sajnos sokszor épp az ünnepekben. De pont tökéletlenségünkben van igazán szükségünk az Úr szeretetére. Mivel Ő fizetett mindenért, kijárna már neki egy szerinte tökéletes karácsony, melyen az ember engedi, hogy az isteni szeretet felemelje, átformálja.