Mindössze huszonnyolc év jutott neki a földi életből. Török Istvánra, az 1956-os forradalom és szabadságharc kivégzett nemzetőrére emlékeztek a róla elnevezett adyvárosi utca emléktáblájánál.
Borsi Róbert önkormányzati képviselő ünnepi beszédében arról szólt, hogy bár a világ figyelme azokban a napokban ránk irányult és Európában szimpátiatüntetéseket rendeztek, a szavakat tettek nem követték.
S mint annyiszor történelmünk során, 1956-ban is bárkiből lehetett hős forradalmár, vagyis olyan kiemelkedő személyiség, aki a közösség érdekeit képes volt a sajátja elé helyezni. Ilyen volt városunkban Török István, a forradalmi események egyik kulcsfigurája.
A 26 éves vasesztergályos fiatalember október 26-án került az események középpontjába. Először a tanácsháza erkélyéről beszélt a tömeghez, majd tagja lett annak a küldöttségnek, amelyik a politikai foglyok szabadon bocsátásáról tárgyalt. Nemzetőr alhadnagyként a civilek lecsillapításával és az nemzetőrség felfegyverzésével bízták meg. Bejárta a nyugat-magyarországi városokat, tájékozódott, s ő terjesztette Nagy Imre elé a vagyongyári munkástanács követeléseit.
A forradalom leverése után emigrált, majd egy év múlva a kádári hamis amnesztia-ígéretben bízva, hazatért Amerikából. Szinte azonnal letartóztatták és szervezkedés vádjával halálra ítélték. 1958. decemberében kivégezték. Jelöletlen sírba temették, földi maradványait csak 1991-ben azonosították. Azonban az ő és mártírtársai emlékét 64 évvel később is őrizzük, hiszen tettükkel elősegítették, hogy ma egy szabad és független országban élhetünk – zárta beszédét Borsi Róbert.
Az eseményen jelen volt és gondolatait megosztotta a hallgatósággal Büki Lajos, a vértanú nemzetőrtársa és barátja. Közreműködtek a Fekete István Általános Iskola tanulói.
Az ünnepség koszorúzással zárult, melyen Török István húga és leszármazottai is elhelyezték az emlékezés virágait.
Galéria: Ács Tamás
TV-s szerkesztő: Ficsór Dávid