A törökországi Kayseri egyeteme által meghirdetett fotópályázat zsűrijébe kapott meghívást dr. Tolnay Imre, a győri Széchenyi István Egyetem Építészeti Épületszerkezettani Tanszékének professzora, aki úgy véli: a nemzetközi együttműködések gazdagíthatják az oktatókat és a hallgatókat.
– A Széchenyi István Egyetem stratégiai célja, hogy növelje globális láthatóságát, amelyet a külföldi egyetemekkel kialakított és egyre szorosabbra fűzött együttműködések is segítenek. Hogyan jött létre kapcsolat ön és a törökországi Kayseriben lévő Erciyes Egyetem között?
– Évek óta vannak vendéghallgatóink több külhoni partnerintézményből, így a törökországi Kayseri Erciyes Egyeteméről is, ahonnan 2019 őszén járt nálunk és tartott előadást építészképzésünkön Filiz Sönmez, az ottani építészképzés docense. Előadásának témája érdekes környezetpszichológiai témával, a lakóterek otthonosságával és ezek szerepváltozásainak kérdésével foglalkozott az emlékezet, a különböző generációk szóbeli elbeszéléseiből merítő kutatásai alapján. Érdekesség, hogy az utóbbi időben ezzel némileg érintkező területtel, a tér atmoszférájával, a különböző, részben funkciójukat vesztett üres terekkel foglalkoztam én is a fotográfiában, a képzőművészetben, különböző térinstallációim által és már korábbi, 2013-as habilitációs előadásomban is. A török professzor asszony 2020 tavaszára meghívott az ő egyetemükön tervezett nemzetközi hétre előadni, és felmerült, hogy egy fotókiállítást is szerveznek ilyen tematikájú fotóimból. A rendezvényt az éppen akkor kialakult koronavírus-járvány miatt lemondták, így sajnos nem juthattam el Kayseribe, amelynek környékén különleges ősi sziklaépítmények, páratlan atmoszférájú föld alatti terek találhatók.
– A török egyetem azzal „kárpótolta” az elmaradt program miatt, hogy egy fotópályázat zsűritagjának kérte fel. Ez hogyan alakult így?
– Mint tudjuk és tapasztalhattuk, tavaly ősszel és idén a koronavírus-járvány újabb hullámai jöttek, így az egyetemi együttműködések is az online térbe kényszerültek. A kayseri Erciyes Egyetem építészeti fotópályázatot szervezett az Oszmán Birodalom építészeti emlékeire fókuszálva, ennek az online zsűrijébe hívtak meg, megtisztelő módon egyedüli külföldiként. Az egyetemisták által készített fotók témája a régi és a mai építészeti környezet, valamint az ember viszonya volt, amely képek bár a miénktől sok tekintetben eltérő kultúrában születtek, de természetesen számos egyetemes értéket hordoznak és közvetítenek.
– Miről beszélt a pályázat online eredményhirdetésén?
– Arról, hogy megtisztelő és érdekes volt részt venni e gazdag építészeti kultúrának az emlékeit fotografáló pályázat remek képeket produkáló megméretésén. Elmondtam, hogy a kultúra, benne az építészet és a vizuális művészetek egy minden értelemben építő, egymást összehozó, maradandó értékeket teremtő, szelíd ténykedés, és hogy a mi nyelvünk szerencsésen használ egy saját szót a fotóra, a „fény-kép”-et, mely jól hordozza a környezetünk értékeit láttató fényből alkotott képek szerepét.
– Mit gondol a nemzetközi egyetemi együttműködések szerepéről?
– Az eredményhirdetésen beszéltem arról is, hogy fontosnak tartom a kölcsönösen előnyös, új, közös, akár hasonló fotó- és más alkotói-oktatói projektekkel bővíthető további együttműködést a közeljövőben. Ezt a szándékot a török partnerek is többször kinyilvánították. Az említett térség, Kappadókia igen gazdag művészettörténeti emlékekben, páratlan építészettörténeti rétegekben, amelyek megismerése minket és hallgatóinkat, a mi építészeti-kulturális múltunk és jelenünk megismerése pedig a török hallgatókat, téralkotó képességeiket-tevékenységüket alakíthatja, gazdagíthatja. Kultúráink közös újrafelfedezése gyarapíthat bennünket. Más egyetemekkel is igyekszünk, igyekszem a jövőben a hasonló kapcsolatok fejlesztésére.
Forrás: Hancz Gábor/Széchenyi István Egyetem