A Győr Művészetéért díjat vehette át Kara Zsuzsanna, a Győri Balett táncművésze. 29 évvel ezelőtt szerződött a társulatához, betáncolta Európa jelentős színpadjait. 2018-ban a köztársasági elnök Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesítette. Jelenleg balettmesterként és koreográfus-asszisztensként őrzi és örökíti tovább a Győri Balett értékeit.

– Hogyan emlékszel a 40 évvel ezelőtti balettcipős kislányra?
– A Győri Balett által alapított Gombos-iskola balett tagozatának legelső évfolyamától életem összefonódott a társulattal. Emlékszem, Iván bácsi (Markó Iván), akkor még az iskola kis tornatermében tartotta a balett órákat, és bevezetésként helyzetgyakorlataink voltak. Szólt a zongora és virágokat szedtünk egy szép tavaszi réten. Már akkor nagy hangsúlyt kapott az, amit később megtanultam, hogy a kidolgozott mozdulatainknak művészi kifejezőerővel kell párosulniuk, szépséget, harmóniát, teljes átszellemültséget kell, hogy árasszanak.

– Milyen volt az első színpadi élményed?
– A Jézus, az ember fia című előadásban léphettem először színpadra 1986-ban. Ez meghatározó élmény maradt számomra, grandiózus bemutató volt a fővárosi Körcsarnokban. Mi, gyerekek három héten át figyelhettük Markó Iván és a társulat éjszakába nyúló próbáit. Akkor értettem – éreztem meg, mi is a dolgunk a színpadon, mi kell ahhoz, hogy létrejöjjön az a varázslat, ahol a test táncnyelvi kifejezésmódjával, a koreográfiával, dramaturgiával alátámasztott mondanivalója, üzenete eljusson a nézőkhöz és összekapcsolja az alkotást a befogadással. Katarzis volt a végén, ahogy Markó vitte a keresztet, jobboldalról belém kapaszkodott. Soha nem felejtem el, ahogy csöpögött elénk az izzadsága, és ahogy az utolsó fénycsóva kísért minket, az elhalás misztériumával. Ekkor dőlt el számomra: ez az utam.

– A Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskola elvégzése után következett egy év Szentpéterváron, mielőtt Győrbe végleg visszatértél volna.
– A szakközépiskolában olyan egyéniségek oktattak bennünket, mint Berek Kati, Váray László, Z. Szabó László, Gombár Judit, Grábics Júlia, Szabó Attila. Rengeteget tanulhattunk tőlük, amiért máig hálás vagyok. A vizsgakoncert után Sebestyén Ákos osztálytársammal kaptuk a szentpétervári lehetőséget, ami rendkívüli és kemény időszak volt. A Vaganova Akadémián hétfőtől szombatig, reggeltől estig a balett-teremben gyakoroltunk, de közel száz előadást láthattam a Mariinszkij színházban. Elvira Kokorina balettmesterhez kerültem, aki az orosz akadémikus balett metodika létrehozójának, Vaganova növendéke volt. Számomra ez azt jelentette, hogy újra össze kellett raknom a testemet, ésszel, tudatosan, a kisujjamtól a lélegzetvételig, a karok és a felsőtest használatától az ugrások szép és légies kivitelezéséig.

– Kezdő táncművészként milyen szerepálmod volt?
– Nem volt szerepálmom, örültem minden lehetőségnek Az első szólószerepem Sissi volt, melyre szakmailag is, és az összetett személyiség megformálásának különlegessége miatt is, szívesen emlékezem vissza. Egyébként a szerepálom inkább hagyományos, klasszikus társulatnál értelmezhető, a Győri Balettnál nem, hiszen az új premierek jórészt ősbemutatók, azok szereposztását a társulattal dolgozó koreográfus és igazgató, művészeti vezető választja ki.

– Az évek során érzelmileg melyik szerep állt igazán közel hozzád?
– Én mindig abban a szerepben találom, találtam meg a fejlődési lehetőséget, amelyben éppen dolgozok. Hiszem, hogy nincs kis vagy nagy szerep, csak jól vagy rosszul eltáncolt szerep van. Nagyon szerettem az Orfeo-t, amiben Euridikét táncoltam Velekei Lászlóval. Újdonság volt számunkra ez az előadás, hiszen ez egy modern stílusú koreográfia volt. Dániában, Marie-Brolin Tani társulatában táncoltuk el először, majd itthon is bemutattuk. Azt hiszem, itt a személyiségem nagyon összetalálkozott a koreográfus által elképzelt szereppel. Ezzel ellentétes és nagy kihívást jelentő karakter volt Charlotta, az abszolút negatív főszerep az Operaház fantomjában. Feszegettem a határaimat, hogyan lehet ezt a nehéz spicctechnikájú, komoly színészi feladatokat is megkívánó szerepet elegánsan, méltóságteljesen bemutatni úgy, hogy a nézők a „rossz elnyeri méltó büntetését” érzettel nézzék végig a halálom, amit a rám zuhanó báli csillár okoz.

Legkedvesebb darabom – amit még egyszer szívesen eltáncolnék -, az a Raphael Bianco által koreografált Misztikus víziók. Ez a kettős, a legkedvesebb zenémre, Racmaninov 2.zongoraversenyének, második, csodatételére készült duett, melyet szintén Veleki Lacival táncoltam. Klasszikus technikát követelt, de mégis, a mozdulatok hullámszerű, folyamatos és plasztikus kötésű lírai koreográfiája csodálatosan, végtelenbe mutatóan találkozott a zenével.

– Az ikreid születését követően néhány évet kihagytál, majd új szerepben tértél vissza.
– A Zorbában még bemutatkozhattam Bubulinaként, amely egy ajándék volt számomra, ugyanis előtte vesztettem el az édesapámat és a szerepbeli haldoklásom és halálom újra meg újra átélésével elfogadtam azt, hogy az élet természetes része születni és meghalni. A szeretet az egyetlen, ami örök.

Aztán egy teljesen új világban találtam magam koreográfus asszisztensként. Itt át kell vennem a koreográfus látásmódját, a magam tudása mellé egy másik művész szemüvegén is kell látnom a táncosokat, hogy segíteni tudjam őket. Nehéz pszichológiai munka ez a kőkemény izzadságszagú próbafolyamatban. Imádom ezt az új szerepet, feladatot!

– Mit jelent számodra a balett?
– Mi, táncosok a testünk által hozunk létre művészi értéket. A saját eszköztárunkkal találjuk meg az életigazságokat, érzéseket, érzelmeket, amiket az adott koreográfiában, de mégis saját egyéniségünkkel ötvözve, a szerepünket eltáncolva hatunk a nézőkre. Minden egyes táncos, minden apró mozdulat az előadás egységét szolgálja, hogy a nézők estéről estére átéljék a katarzist.

A szüleim tették nyitottá és kíváncsivá az elmémet, személyiségemet és a tanáraim, a mestereim tanítottak arra, hogy mindennap a maximumon kell teljesíteni ahhoz, hogy állandóan fejlődhessek.

– Milyen feladatok elé nézel?
– A tavaly elmaradt GisL bemutatójára készülünk, de részt veszünk a 750 éves győri ünnepi eseményekben is. Egy éve már balett-gyakorlatokat is tartok az együttesnek, balettmesterként is segítem a táncosok fejlődését. Ősztől táncos- és próbavezető szakot indít a Magyar Táncművészeti Egyetem a győri egyetemen, ennek a folyamatnak vagyok a segítője, a képzésben pedig szerepet is vállalok majd.