A tavalyi nagy sikerű debütálása után idén második alkalommal várja Győrbe a színházszerető közönséget a Dunafeszt. Öt ország 8 városából érkeznek társulatok a házigazda intézményhez, így hozza el június 6-án Szabó Magda csodálatos klasszikusát a Nemzeti Színház is a győri teátrum Nagyszínpadára. Az ajtó főhősét, Szeredás Emerencet Udvaros Dorottya alakítja, a Kossuth- és Jászai-díjas művésznőt kérdeztük a darabról és arról, miért is fontos, hogy a Dunafeszten új hidak épülnek társulatok, na meg persze a közönség között.
Egy közös találkozási pont a Dunafeszt, olyan együtteseket és országokat összefogva, melyek színes nemzeti, figyelemreméltó kulturális és színházi értékekkel vannak megáldva. Miért fontosak az ilyen jellegű vendégszereplések egy színész számára?
Udvaros Dorottya: Különös öröm és kihívás, kiváltképp akkor, amikor például határon túl élő, magyar ajkú közönségnek játszunk. Ugyanakkor egy lehetőség is, hogy elmeséljünk egy történetet, melyet elképzelhető, hogy ők másként fogalmaznának meg. A vendégszerepléseknél mindig fontosak a visszajelzések, ami nekünk játszóknak is nagyon sok plusz impulzust jelent. Hogy a Dunafeszten ennyi különböző társulat produkciójából szemezgethet a közönség, az a győrieknek fantasztikus alkalom, biztosan érdekes lesz és sok szempontból elgondolkodtató. Győrben többször felléptem már, koncerteztem is a színházban, rengeteg jó élmény köt a városhoz.
Szabó Magda Az ajtó című regényét 1987-ben írta, megjelenése óta közel 40 nyelvre fordították le. Érzelmes, mély darab, a rendező Szabo K. István úgy fogalmazott a mű mondanivalója kapcsán: ha odafigyelünk egymásra, a lelkünk kiegészül a másikkal. Az alkotás főhősét, Szeredás Emerencet alakítja, milyen karakter, mennyire áll közel a saját személyiségéhez?
U.D.: Tulajdonképpen semennyire. Nem volt könnyű megtalálni a bennem lévő Emerencet, ami egyáltalán nem probléma, sőt, azt gondolom az a jobb, amikor egy olyan karaktert kell megformálni, aki az én habitusomtól távolabb áll. Ilyenkor ugyanis egy jó alapos kutatómunkát kell végezni, hogy hol van bennem az az egyéniség. Emerenc szigorúsága, az eltökéltsége, a segítőkészsége, ő egy látszólag zord szívű, de mégis csupa adni akaró, és egész életében adni tudó ember. Fantasztikus ez a mű, a próbaidőszakunk is örömteli volt, a nézők is szeretik, remélem szeretettel fogadják Győrben is. Szabó Magda egyébként nagyon kérlelhetetlen tud lenni, és ezt nagyon becsülöm benne. Közben pontosan lát, nem egy mismásolós író. Lehet, hogy nem tudom ugyan ezt a mentalitást követni, de ő egy példakép lehet.
Nagyon sűrű volt az évad, de a következő hetek is tartogatnak még izgalmakat…
U.D.: Szeptember végén lesz Kaposváron egy premierünk, egy norvég, Nobel-díjas író darabját mutatjuk majd be Bérces Lászlóval és ennek már elkezdődtek az előpróbái. De hamarosan próbáljuk a Szegedi Szabadtéri Játékokra készülő, Rebecca című operettet, amit Béres Attila rendez. És ami nagyon izgalmas feladat számomra, hogy felkértek a Magyar Mozgókép Fesztivál zsűrijébe. Sok díjat kell kiosztanunk, nagy felelősség, hogy kinek ítéljük oda az elismeréseket, borzasztóan várom, hiszen még soha nem voltam zsűri sehol. Hatalmas megtiszteltetés, szóval igen, van feladat bőven, de nagyon élvezem…