Barabás Dórának egy hónap múlva valóra válik az álma. Hatodmagával Ugandába utazik a Szívemben Született Afrika önkénteseként, hogy munkájával könnyebbé tegye az elmaradott országban élő gyermekek és nők életét. A dolgozó és jogot tanuló fiatal győri hölggyel a nem mindennapi kaland részleteiről beszélgettünk.
– Miért csatlakoztál a szervezethez?
– Az egész két éve kezdődött, amikor megismertem a Szívemben Született Afrika Egyesületet. Azóta dolgozom velük, mint önkéntes. Az egyesületet a szintén győri kötődésű Szilágyi-Könczöl Zsófia alapította néhány évvel ezelőtt azért, hogy az oktatáson keresztül hozzájáruljon az ugandai nők és gyermekek életének javításához. A szervezet két helyszínen tevékenykedik és Ugandán kívül szintén sikeres projektet teljesített Kenyában. Egyesületünknek Ugandában van már saját fenntartású iskolája és gyermektámogatási programja. Utóbbival egy havi összeg fejében bárki jelképes örökbefogadója lehet egy afrikai kisgyereknek.
Számomra nagyon szimpatikus az egészben, hogy a fejlesztésre fókuszál, s az oktatáson keresztül szeretné elérni, hogy a látókörében lévő nők és gyermekek jobb lehetőségeket teremthessenek maguknak. Szerintem ez nagyon jó dolog, mert támogatás nélkül Ugandában mindez szinte reménytelen. Mélyszegénységben élnek az emberek, az oktatásért mindenkinek fizetni kell. A rossz körülmények miatt a gyermekek egészen fiatal koruktól fogva dolgozni kényszerülnek.
– Miért pont Afrikát választottad?
– Én teljesen nyitott vagyok, szívesen részt vennék hasonló programban Magyarországon is. Valamiért ez a szervezet talált meg, egy egyetemi előadáson hallottam először Zsófiról és az ugandai missziójáról. Érdekes, mert ő korábban ugyanannak a szakkollégiumnak volt a tagja, aminek én. Elkezdtem követni a munkáját az egyik közösségi oldalon, nagyon megtetszett és csatlakoztam hozzájuk. Zsófi csak néhány évvel idősebb nálam. Fiatal korától Afrika volt az álma, ezért hozta létre a szervezetet.
– Mit kell tudni Ugandáról?
– Uganda Kelet-Afrikában, az Egyenlítőnél található. Brit gyarmat volt. Hivatalos nyelve az angol mellett a szuahéli, de a luganda nyelv szintén elterjedt. Növekvő népességű országról van szó, vagyis sok a gyermek és a fiatal. Változatos táj jellemzi, és az ugandai-ruandai-kongói hármas határon találhatók a legjobb hegyi gorilla megfigyelő helyek. Államformája köztársaság, melynek elnöke, Yoweri Museveni már a nyolcvanas évektől betölti a pozícióját. Sok törzs él az országban, s ezek változatos és színes kultúrával rendelkeznek, s ez számomra nagyon izgalmas.
– Nincs benned semmilyen félelem?
– Nincsen, illetve egy kicsit a napsugárzástól tartok, mert az időnk nagy részét a szabadban töltjük, én pedig fehér bőrű vagyok. De nem baj, már felszerelkezem naptejekkel és UV-szűrős szalmakalappal. A felkészülés során arról is szó esett, hogy a hasmenés mindenkit utolér, gyakorlatilag elkerülhetetlen. Annak ellenére, hogy kizárólag palackos vizet fogyasztunk, mert a csapból, ha egyáltalán folyik víz, az biztosan nem iható, sőt még kézmosásra sem ajánlott. Az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem lesz víz, még a szálláshelyünkön sem, vagyis a mosakodást is palackos vízzel kell megoldanunk. Kíváncsi vagyok, hogyan tudok majd alkalmazkodni a körülményekhez.
– Feszegeted a saját határaidat…
– Igen, abszolút. Voltam már önkéntes egy erdélyi gyermekotthonban, ahol szintén nem voltak túl jók a körülmények, de meg tudtam oldani. Most néhány fokozattal tovább tágítom a komfortzónámat.
– Mit fogtok csinálni?
– Több helyszínen leszünk. Miután megérkezünk, az első két éjszakát még egy komfortos szállodában töltjük, aztán Manafwába utazunk, majd Karamojába. Itt indul februárban egy bentlakásos iskolai projekt, amelyben hatvan lány vehet részt. Utunk legfontosabb célja, hogy ezt a programot előkészítsük, az iskolának szánt épületet felújítsuk. Az egyszerűbb munkák, mint a festés, takarítás lesz a feladatunk. Manafwában pedig a gyerekekkel foglalkozunk, előadásokat tartunk nekik. Szintén célkitűzés, hogy ismerkedjünk az ottani emberekkel és kultúrájukkal. Meglátogatjuk a helyi törzseket. Karamojában például ma is jellemző a nomád állattartó életmód, ebbe is bepillanthatunk. Egy másik törzs pedig minden naplementekor eljár egy táncot, ennek is részesei lehetünk.
– Úgy tudom, egy valakivel különösen szeretnél találkozni…
– Van egy jelképesen örökbefogadott, bölcsődés korú „kisfiam”. Havi hatezer forinttal támogatom őt, vagyis ennyit fizetek a szervezetnek, ami fedezi az bölcsődei foglalkozásokat, az ételt és szükség esetén az orvosi ellátást is. Biztosan különleges élmény lesz látni őt.
– Mit vársz a legjobban ettől az úttól?
– Azt, hogy amiről annyit meséltek az önkéntes társaim, amiről annyit olvastam, végre valósággá váljon számomra. Nagyon-nagyon más lesz, mint amit eddig tapasztaltam, s éppen ezért olyan izgalmas.
(Az afrikai fotók a tavaly őszi misszión készültek!)