Zsúfolásig telt nézőtér előtt lépett színre Bombicz Barbara, az általa készített Lelkem teste című megható árnyjátékban a XVIII. Magyar Táncfesztivál keretében, a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy termében.

Bombicz Barbara, a Győri Balett egyik alapítótagja 1979-ben kezdte pályafutását, a közönség 2006 tavaszán láthatta utoljára táncolni. Most újra színpadra lépett. A Műhely folyóirat Tánc című tematikus számának bemutatóját egy performance előzte meg, melyen a Győri Tánc és Képzőművészeti Iskola két képzős növendéke, Nádasi Rozália és Vass Álmos élőben biztosította a színes képi világot egy színpad méretű vászonra. Bombicz Barbara a kivetített látványelemek előtt, árnyként Telek Ninával táncolt a Kozalk Tibor által készített zenei montázsra.

Mi inspirálta, hogy újra színpadra lépjen, hogy egy árnyjátékban vegyen részt?

A Győri Tánc és Képzőművészeti Iskola tanára, Pápai Miklós mutatta meg nekem Nacsa Lilla tanárnő diákjainak filmre készített, rövid árnyjátékát. Megkérdezett, hogy lenne e kedvem részt venni velük egy hosszabb, élőben előadott performence létrehozásában. Igent mondtam.

Pontosan mi is volt ez a projekt?

Az iskola Horváth Nórával, a Műhely folyóirat főszerkesztőjével együttműködött egy tehetséggondozó program keretében. Javarészt az iskola képzőművész tagozatos növendékei készítették a 300 oldalas lap legújabb, Tánc című tematikus számának képanyagát. Egy rólam készült festmény került a hátsó borítóra. Kézenfekvő ötlet született, hogy a Magyar Táncfesztivál keretében a Műhely folyóirat bemutatójára készüljön el az árnyjáték. A fiatalokkal közösen, egymást segítve, nagy lelkesedéssel, napi 5-6 órás próbafolyamattal, alig egy hónap leforgása alatt készítettük el a darabot. Házi körülmények között próbáltunk egy magánlakás kis szobájában, írásvetítővel egy lepedőre vetítve. Szerencsére a Győri Balett egyeztetett számunkra színpadi próba lehetőségeket, így lett módunk transzponálni az elképzeléseinket.

Milyen érzés volt újra közönség elé állni?

Nehéz volt úgy szervezni mindent, hogy még nem tudtam, milyen lesz a végkifejlet. Még a délelőtti próbán is izgatott voltam. Nem volt könnyű mindenre úgy odafigyelni, miközben végig benne vagy a darabban. Szerencsére férjem, Tárnoki Tamás, aki szintén táncos, külső szemként érzékenyen segítette a munkafolyamatot. Majd eljött az idő. Elindultunk otthonról a színház felé. Sütött a Nap. Megszállt a nyugalom. Kezdés előtt a kulisszában állva hallottam a megérkező közönség zsivaját. A testem és a tudatom is emlékezni kezdett a régi helyzetre. A megfelelő lelkiállapotban léptem a deszkákra.

Milyen volt a visszhangja a Lelkem teste című előadásnak?

Számomra még mindig cél katarzist kiváltani a nézőben. Többen a zsebkendőjükhöz nyúltak a darab végén. Később, valaki mikor mesélt róla, hogy mit látott, még mindig borsózott. Kell ennél több?