![](https://www.gyorplusz.hu/wp-content/uploads/2023/06/AB3I4016-Lelkem-teste-3-scaled.jpeg)
Zsúfolásig telt nézőtér előtt lépett színre Bombicz Barbara, az általa készített Lelkem teste című megható árnyjátékban a XVIII. Magyar Táncfesztivál keretében, a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy termében.
Bombicz Barbara, a Győri Balett egyik alapítótagja 1979-ben kezdte pályafutását, a közönség 2006 tavaszán láthatta utoljára táncolni. Most újra színpadra lépett. A Műhely folyóirat Tánc című tematikus számának bemutatóját egy performance előzte meg, melyen a Győri Tánc és Képzőművészeti Iskola két képzős növendéke, Nádasi Rozália és Vass Álmos élőben biztosította a színes képi világot egy színpad méretű vászonra. Bombicz Barbara a kivetített látványelemek előtt, árnyként Telek Ninával táncolt a Kozalk Tibor által készített zenei montázsra.
Mi inspirálta, hogy újra színpadra lépjen, hogy egy árnyjátékban vegyen részt?
A Győri Tánc és Képzőművészeti Iskola tanára, Pápai Miklós mutatta meg nekem Nacsa Lilla tanárnő diákjainak filmre készített, rövid árnyjátékát. Megkérdezett, hogy lenne e kedvem részt venni velük egy hosszabb, élőben előadott performence létrehozásában. Igent mondtam.
Pontosan mi is volt ez a projekt?
Az iskola Horváth Nórával, a Műhely folyóirat főszerkesztőjével együttműködött egy tehetséggondozó program keretében. Javarészt az iskola képzőművész tagozatos növendékei készítették a 300 oldalas lap legújabb, Tánc című tematikus számának képanyagát. Egy rólam készült festmény került a hátsó borítóra. Kézenfekvő ötlet született, hogy a Magyar Táncfesztivál keretében a Műhely folyóirat bemutatójára készüljön el az árnyjáték. A fiatalokkal közösen, egymást segítve, nagy lelkesedéssel, napi 5-6 órás próbafolyamattal, alig egy hónap leforgása alatt készítettük el a darabot. Házi körülmények között próbáltunk egy magánlakás kis szobájában, írásvetítővel egy lepedőre vetítve. Szerencsére a Győri Balett egyeztetett számunkra színpadi próba lehetőségeket, így lett módunk transzponálni az elképzeléseinket.
![](https://www.gyorplusz.hu/wp-content/uploads/2023/06/Bombicz-Barbara-700x797.jpeg)
Milyen érzés volt újra közönség elé állni?
Nehéz volt úgy szervezni mindent, hogy még nem tudtam, milyen lesz a végkifejlet. Még a délelőtti próbán is izgatott voltam. Nem volt könnyű mindenre úgy odafigyelni, miközben végig benne vagy a darabban. Szerencsére férjem, Tárnoki Tamás, aki szintén táncos, külső szemként érzékenyen segítette a munkafolyamatot. Majd eljött az idő. Elindultunk otthonról a színház felé. Sütött a Nap. Megszállt a nyugalom. Kezdés előtt a kulisszában állva hallottam a megérkező közönség zsivaját. A testem és a tudatom is emlékezni kezdett a régi helyzetre. A megfelelő lelkiállapotban léptem a deszkákra.
Milyen volt a visszhangja a Lelkem teste című előadásnak?
Számomra még mindig cél katarzist kiváltani a nézőben. Többen a zsebkendőjükhöz nyúltak a darab végén. Később, valaki mikor mesélt róla, hogy mit látott, még mindig borsózott. Kell ennél több?