Sokak fejében él úgy, hogy Győr sokat fejlődött Borkai polgármestersége idején, csak épp nem tudják, hogy a volt polgármesternek ehhez kevés köze volt, hisz a megvalósult beruházások szinte mindegyikét az Orbán-kormány finanszírozta. Önerős önkormányzati beruházások elenyésző számban voltak, amelyeket többnyire hitelből finanszíroztak, vagy épp speciális célú pénzalapokat költöttek el az előírástól eltérő módon. Annak ellenére, hogy városi pénzből alig fejlesztettek, mégis üres volt a beruházási kassza, amit maguk után hagytak. Az akkori időszakról Németh Zoltán beszélt, aki alpolgármesterként dolgozott 2006 és 2010 között.

Miként szervezték a város életét korábban?

Egy elbukott vezetőt nem illik bántani a korábban elkövetett hibáival, de ha úgy dönt, hogy újra el akarja követni azokat, akkor érdemes beszélni arról, hogy miként szervezték a város életét egykoron. Az ügyes marketing elfedte a pazarlást és igyekezett minden jót Borkai nevéhez kötni, amit egy évtizeden keresztül sulykoltak a győriekbe. A valóság az, hogy már hosszú évek óta nem foglalkozott senki a város ügyeivel, a városházi „szakemberek” pedig hibát hibára halmoztak. A rendkívül sok pénz, amit Győr a kormánytól kapott és a brutálisan megnövekedett adóbevételek elkényelmesítették a vezetést, akik már csak a PR-ral foglalkoztak és megelégedtek azzal, hogy ismételgették, Győr a legjobb. A világ közben elment mellettünk.

Ténylegesen ki fizette a beruházásokat?

Borkai első ciklusa a lízing, hitel és offshore hátterű, jórészt füstbe ment álmokról szólt, a következő ciklusokban megvalósult projekteket az állami szereplők építették – a keleti elkerülő utat a Klatsmányi híddal és a belvárosi folyópartok sétányait –, az EYOF-sportlétesítményeket pedig közvetlenül az állam finanszírozta. Az egyetem hatalmas fejlesztése szintén állami beruházás volt, a kollégium költségének is csak a harmadával szállt be a város. A Dunakapu tér mélygarázsára pedig a Győr-Szol Zrt. vett fel 2,2 milliárd forint hitelt. Az újvárosi rehabilitáció elkezdése és az Árpád parkolóház ugyancsak állami és EU-finanszírozásban valósult meg.

Milyen lenne a kapcsolata a megválasztása esetén Borkai Zsoltnak a kormánnyal?

Borkai tavaly ősszel az ATV műsorában kijelentette, a városnak nincs szüksége a kormány támogatására, mert képes megoldani az ügyeit maga. Innentől költői a kérdés, hogy mire jutna magában, hisz a „sikeresnek” mondott időszakból gyakorlatilag kettő önkormányzati finanszírozású projektre emlékezhetünk vissza, ez a Jedlik-híd, valamint a szentiváni kerékpáros híd, amin pont biciklivel nem lehet áttekerni. Ettől 250 méterre van egy felüljáró, aminek a korszerűsítése értelmesebb lett volna helyette. Utak, járdák építésére, felújítására alig fordítottak, a közlekedési infrastruktúra folyamatosan romlott, ennek ellenére a beruházási kassza üres volt.

Hogyan működtek az önkormányzati cégek azokban az években?

2010-től elkezdődött a városi cégek leépülése. Az önkormányzati cégek átláthatatlanná váltak az összevonás után és a szakma is kiveszett belőlük. Sok vita is volt emiatt a Fidesz és a korábbi polgármester között. Volt három jó cégünk, a Győrhő, a Kommunális Szolgáltató, illetve az INSZOL, mindegyik egyesével is nyereséget termelő vállalat volt. Ezek a cégek külső piacra is dolgoztak, tehát nemcsak önkormányzati feladatokat láttak el, hanem vállalkoztak is, és ebből bevételük volt. A nyereségüket a városi feladatok elvégzésére fordították, rendben voltak a közterületek, hiszen minden városrésznek volt saját parkőre, mert parkgondnoki rendszert építettünk ki. Akkor volt gazdája, szeme a közterületeknek, volt egy olyan felfejlesztett városüzemeltetés, ahol a cég gyakorlatilag a saját eszközeivel és a saját emberállományával végezte ezt a tevékenységet. Aztán jött egy törés 2010-ben, amikor a cégeket a nagy viták ellenére összevonták, és elindult egyfajta hanyatlás ebben a rendszerben, amire mi már akkor elmondtunk, hogy a cégek átláthatósága és a szakmaisága csorbulhat. Ez jórészt beigazolódott, hiszen a korábbi nyereségesség eltűnt, aztán ezeknek a cégeknek a külső irányba végzett vállalkozási tevékenysége is gyakorlatilag leépült. Végül – például a városüzemeltetési feladatoknál – a belső eszközök is leamortizálódtak és nem történt fejlesztés. Ennek az lett a következménye, hogy a különböző városi feladatok elvégzésére egyre nagyobb számban vontak be külső vállalkozásokat. Ráadásul a fizikai dolgozókat is elbocsátottak. Tulajdonképpen a Győr-Szol egy generál városüzemeltető céggé vált, aki megrendelgette a különböző feladatoknak az elvégzését, ráadásul nem is ellenőrizte szigorúan a vállalkozókat.

Mi történt volna, ha Borkai nem mond le?

Borkai lemondásával Győr a csődtől menekült meg. Ezzel azt is mondom, hogy ha Borkai nem mond le és marad polgármester, akkor nem jutott volna egyről a kettőre a város, ha nem lett volna a balhéja, akkor se tudott volna sikereket elérni, mert leszálló ágban volt az egész rendszer. Már ott volt egy „lappangó betegség”, ami kizárólag a polgármester lemondása miatt nem tudott tovább károkat okozni. Egy rendszerbe, amibe már nem visznek energiát, az előbb-utóbb megbosszulja magát. És ez a rendszer már ilyen volt. Senki nem foglalkozott semmivel, nem volt irányítás, pusztán a marketingeszközökkel próbálták elfedni a valóságot, ami sötét árnyként ott lebegett évek óta a város felett. Ha semmi negatív változás nem történik a világgazdaságban, ha nem lett volna Covid, meg energiaválság és háborús infláció, akkor is biztos bukás lett volna szexparti nélkül is.

Összegezve: milyen helyzetet örökölt meg dr. Dézsi Csaba András?

Ha összefüggéseiben nézzük a Borkai örökséget, a pazarlást, az üresen hagyott beruházási kasszát, azt, hogy egy kívülről még kevéssé látszó, de zuhanórepülésben lévő rendszert kellett átvenni, akkor már-már csoda, ami most történik, hogy működőképes marad a város, hogy fejlesztések is bőven vannak, miközben az egész világ gazdasági nehézségekkel küzd.

Ugyanis, ahonnan a pénzt kivették, oda vissza kell tenni. Az összedőlt rendszert újra fel kell építeni. Azokat a terveket, amiket a korábbi időszakban nem készítettek el, azokat muszáj elkészíteni, hiszen hiába akarok én beruházásokat indítani, ha ezekhez semmilyen tervrajz nincs a fiókban. Sikerült elvégezni egy csomó olyan dolgot is, ami nem annyira látványos, de az emberek életminősége szempontjából fontos, párhuzamosan pedig Győr gazdasági ereje is megerősödött az új ipari parkkal. Hiszen, ha nincs gazdaság, nincsenek jól fizető munkahelyek, azaz megáll az élet. Mindezt ráadásul egy Covid-dal, gazdasági és energiaválsággal terhelt időszakban. Szóval, hogy ebben a környezetben dr. Dézsi Csaba Andrásnak, az új polgármesterünknek sikerült megállítani a várost a lejtőn, sikerült fejleszteni, jövőképet adni Győrnek, ez szerintem kimagaslóvá teszi a mostani időszakot. Egy polgármester esetében pedig a második ciklus mindig sokkal erősebb, hiszen akkor érik be a saját munkájának a gyümölcse, amikor már kevesebb energia megy el az elődje hibáinak a kijavítására.