Az édesapa munkája miatt már a világ 44 országában járt a győri Tóth család. Azt mondják, minden úttal többek lesznek, de komoly döntést kellett hozniuk, amikor a jövőjükről határoztak.

„Vannak, akik csak azt a részét látják, hogy sokat utazunk és egzotikus tájakon járunk, de ez azért nem ilyen egyszerű. Itt is vannak jó és rossz napok, a történetünk inkább arra lehet jó példa, hogy érdemes új dolgokba belevágni és néha kockáztatni, kiszakadni a mókuskerékből” – kezdi a beszélgetést Rákos Krisztina, aki férjével, dr. Tóth Gergellyel és fiukkal, Barnival több mint tíz éve vágott bele az izgalmas kalandba. 

Krisztina közgazdászként középvezető volt egy hazai pénzintézetnél, orvos férje pedig sebészként dolgozott a sürgősségi ellátásban, majd Angliában vállalt munkát.

„A kinti újságokban gyakran hirdettek hajóutakat, és mivel egyetemista koromban megfordult a fejemben, hogy jó lenne egyszer majd óceánjárón dolgozni, felelevenítettem a régi ötletet és érdeklődtem pár helyen, van-e orvosi állás. Másfél-két hónapos levelezgetés után egy amerikai társasághoz behívtak állásinterjúra, ahol megfeleltem, így felvettek hajóorvosnak. 2010 őszén szálltam először hajóra San Franciscóban” – meséli Gergely.

Egy idő után viszont dönteniük kellett, hogy itthon maradnak, vagy Kriszta feladja a karrierjét, és Barnival ők is útra kelnek, hogy minél többet lehessen együtt a család.

„Nem vagyunk állandóan úton, egy évben nagyjából három-négy hónapot utazunk, amikor elkísérjük a férjemet. Barni ötödik osztályos, és amikor itthon vagyunk, éppúgy iskolába jár, mint a többi gyerek, egyébként pedig a hajón készül az órákra. Fontos, hogy a sok utazás nem megy a tanulás rovására, sőt azt látjuk rajta, hogy nagyon nyitott és érdeklődő, hiszen sokfajta emberrel és kultúrával találkozott az évek során” – mondja Krisztina.

A család eddig a világ 44 országában járt, az egyik kedvenc városuk az ausztráliai Brisbane, de emlékezetes marad számukra Alaszka és a vanuatui dzsungeltúra is, hiszen Vanuatu szigetén néhány évtizeddel korábban még kannibalista eseteket jegyeztek fel.

Barni azt mondja, nagyon sok helyet szeret, de az egyik nagy kedvence neki is Ausztrália, azt is elmesélte, miért:

„Ausztráliában rengeteg különleges állat van, köztük olyanok is, amelyek az emberre is veszélyesek lehetnek. A mérges kígyóknál szerencsére sokkal békésebbek a koalák, a helyi állatkertben én is megsimogathattam egyet” – meséli a tíz és fél éves fiú, aki az angol és a német nyelv mellett a spanyollal is ismerkedik, Miamiban egy igazi NBA-meccsen is járt, Japánban pedig megszerette a sushit. Barnit a sport mellett érdekli az olvasás és a görög mitológia, és egyszer a Déli-sarkra is szeretne eljutni, amikor pedig felnő, embereket gyógyítana, mint az édesapja.

Utazásaikról a család Barni kapitány kalandjai címmel egy könyvet is írt, amelynek már készül a második része, hiszen izgalmas és tanulságos kalandokból szerencsére nincs hiány.