A minap egy pedagógus ismerősöm a legnépszerűbb közösségi oldalon lelkes visszaszámlálásba kezdett – ó, ió, ció… –, vélhetően pedig mára eljutott addig, amíg kiírhatta üzenőfalára, hogy megkezdődött a vakáció nebulói számára.
A diákok korábban szorgosan írták a táblára a számukra megváltással felérő szó betűit, ezzel természetesen azt is jelezték tanáraik felé, hogy vegyenek vissza a terhelésből, a feleltetésekből, a házi feladatok kiosztásából, mert visszavonhatatlanul megérkezett a nyár és az édes szünidő.
Az elmúlt hónapok mindent megváltoztattak. A vírus ellehetetlenítette az iskolák épületein belül zajló oktatást, szinte egyik napról a másikra kellett online tanórákat tartani – ilyenekre korábban elvétve akadt példa –, a rendszert a semmiből kellett beindítani.
Ha konklúziót kellene vonni, akkor talán egységesen azt lehet kijelenteni, hogy a feladatot sikerült megoldani. Az egyéni véleményekből persze sokkal színesebb a paletta, van, ahol szinte minden tökéletesen működött, máshol pedig gyakran döccent a szekér.
Ami azonban biztos, hogy elképesztően nehéz hónapok vannak a pedagógusok, szülők és gyerekek mögött. A tanároknak a korábbihoz képest teljesen eltérő metódusban, felfogásban, módszertan szerint kellett közvetíteniük a tananyagot, a gyerekeket pedig egészen más ingerek érték az órák alatt, mint az iskola falain belül. A legnehezebb feladat talán mégis a szülőkre hárult, akik vélhetően naphosszat gubbasztottak csemetéik mellett, hogy segítsenek, ellenőrizzenek, feltételeket biztosítsanak a végcél elérése, a félév sikeres teljesítése érdekében.
A tény azonban az, hogy mostanra mindenki a végletekig kimerült. Így következhetett el az a pillanat, hogy a pedagógusok is közösségi oldalakon számolnak vissza. A taps nekik és a gyerekeknek is jár, de talán leginkább a szülőknek, akik többségében a távoktatás után és vakáció helyett visszatérnek a munkahelyükre dolgozni…