Zajlik a nagyhét, a keresztény világ húsvétra készül. Más lesz a mostani ünnep, hiszen Magyarországon is tombol a Covid-járvány harmadik hulláma. Húsvét üzenete most is Krisztus feltámadásáról szól, erre emlékeznek az emberek és élik át újra meg újra, de a járványnak is van egyfajta üzenete. Ezt mondta a közelgő húsvéttal kapcsolatban dr. Veres András megyés püspök.

– Püspök úr, mi lehet most, a Covid idején húsvét üzenete, mást üzen-e hívőknek és hitetleneknek, mint amikor nem küzd a világ egy ilyen súlyos, rengeteg áldozatot is követelő járvánnyal?
– Az, hogy ennyire és ilyen gyorsan elterjedhetett a világban ez a vírus, két dologra is figyelmeztet. Egyrészt, hogy ne képzeljük magunkat olyan hatalmasnak, hiszen látszik, mennyire képes volt átrendezni mindenki mindennapi életét és az egész világot a Covid. Másrészt sokakat rádöbbenthet arra a mostani helyzet, amikor korlátozva vannak a személyes találkozások és érintkezések, mennyire szükségünk van a másik társaságára. Legyen szó családtagról, barátról vagy munkatársról. Remélem, sokak számára felértékelődnek a személyes kapcsolatok, amik korábban természetesnek tűntek. Itt az alkalom, hogy rendezzük kapcsolatunkat egymással és persze Istennel is. Szülessünk újjá a krisztusi tanításban, az evangéliumban, magában a szeretetben.

– Naponta érkeznek a szomorú számadatok. Szakemberek azt mondják, csak a vakcina állíthatja meg a járványt. Ön szerint elég a vakcina vagy kell egy nagy adag hit is ahhoz, hogy túléljük a Covidot?
– A vakcinára és a hitre is másutt van szükség, de a vakcina és a hit együtt biztosan kiváló gyógyír. Az oltás nem egy mindent felülmúló erő, hiába kerüljük el a vakcina segítségével a megbetegedést, ha a problémákat nem oldjuk meg, ha a hit alapján nem próbálunk megújulni, akkor ugyanúgy boldogtalanok fogunk maradni. Fontosnak tartom, hogy a hitben próbáljunk újjászületni, megerősödni, megtalálni a kapcsolatot Istennel. És ha ez sikerül, akkor embertársainkkal is minőségileg új kapcsolatot tudunk kialakítani.

– A Covid-járvány az élet minden területére rányomja a bélyegét, így a napi hitéletre is. Ebben a helyzetben nehezebb felkészülni Krisztus feltámadására, nehezebb ráhangolódni az ünnepre?
– Van azért pozitív hozadéka is ennek a mostani helyzetnek. Sokaktól hallom, hogy soha ennyit nem imádkoztak még családi körben, mint most. De persze természetes igény van arra, hogy az emberek nagyobb közösségben élhessék meg a hitüket. A templomban való találkozások híján bezárkózottabbá váltak a hívek. Látszik, hogy sokan félelemből vagy a betegség miatt távol maradnak a templomtól. Ezért sokaknál elmarad a szent gyónás, a szent áldozás is. Bízom benne, hogy pap testvéreim tervezik a húsvét utáni jövőt, mert mást, valami egészen mást kell kitalálnunk. Nem tudjuk onnan folytatni a hitéletet, ahol a járvány előtt abbamaradt. Új találkozásokat kell kitalálnunk ahhoz, hogy az embereket meg tudjuk szólítani, közösségbe tudjuk hívni. A pandémia az elmagányosodást is felerősítette, még több embert kell majd megszólítanunk és elhívni a templomi közösségbe.

– Kijöhetünk pozitívan a mostani járványhelyzetből?
– Én ebben nagyon bízom. Már utaltam rá, hogy a személyes kapcsolatainkat meg kell újítanunk, sokak szívében biztosan lesz erre igény. És ha egyszer vakcinával és hittel felül tudunk kerekedni a Covidon, még jobban egymásra tudunk figyelni, egymásnak tudunk élni. Ezzel pedig egy jobb pozícióból tudjuk majd folytatni az életünket, mint amilyen a járvány előtt volt.