Egyfajta sűrű, élményekben gazdag nyaralásként élte meg a Győri Nemzeti Színház kis delegációja a romániai turnéját az elmúlt napokban. Az utazással együtt, összesen 10 naposra kalibrált különleges kiruccanás során öt városban, hat helyszínen szórakoztatta a közönséget városunk művészi küldöttsége. A Padlásszínházban már nagy sikert aratott darabokat, így Az erősebbet, és a Strip-Tease-t hatalmas ováció fogadta. A főszereplőket kérdeztük élményeikről.
A Románia legkeletibb csücskében fekvő kikötőváros volt az első célállomás, ahol a Brailai Nemzetközi Színház- és Előadóművészetek Fesztiváljának keretében lépett színpadra a társulat.
„Utaztunk nem is keveset, nyilván repülővel könnyebb lett volna, de kisbusszal mentünk és utánfutóval, kis turnékaravánként. Nagyszebenben álltunk meg először, hogy ne egyhuzamban toljuk le az 1200 kilométert. Azt hiszem a tájat nem is kell említenem, aki járt már Erdélyben tudja milyen csodálatos, néha csak random megálltunk fotózkodni” – kezdte beszélgetésünket Fejszés Attila, aki Sárközi Józseffel a Strip-Tease című darabbal mutatkozott be, ráadásul először román ajkú közönség előtt.
„Felirattal nézték meg a produkciónkat, de olyan vastapsot kaptunk és olyan könnyes, bepárásodott szemek néztek vissza ránk a közönség soraiból, ami számunkra is egészen megható volt. Amennyire rohanós volt, annyira élménygazdag turné van mögöttünk, végig ez a kettősség volt jellemző. Mindig picit improvizálni kellett az aktuális térrel, de fantasztikus munkát végzett a stáb, kilencen voltunk összesen és együttes erővel mindent megcsináltunk. Végtelenül sajnáltam az itthon maradt kollégákat, mindenkinek adtam volna az élményekből” – mesélte meghatottan Attila.
A győri teátrum művésze úgy véli, az egész utazás és vele a fellépések sokat hozzátettek a színészi mivoltukhoz. „Volt egy nagy elvárás, de valószínű ez csak magunkkal szemben, iszonyatosan szerettek minket, minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy hatalmas sikerünk volt mindenhol” – tette hozzá Fejszés Attila, majd a különleges kettős másik főszereplője, Sárközi József vette át a szót.
„Tagadhatatlan, hogy indulás előtt tele voltunk kételyekkel, de nagyon figyeltünk egymásra, ez a kaland még jobban összehozott bennünket. Mindig is fontosnak tartottam, hogy máshol is megmutassuk magunkat, ahogy én is kíváncsi vagyok más társulatokra, hisz fontos hogy képben legyünk, hogy lássuk, hol helyezkedünk el nemcsak hazánk, hanem akár Európa színházi térképén. Győrben a padláson egy nagyon intim tér áll rendelkezésre, de ebből a hat előadásból öt nagy térben zajlott, így másként kellett megszólítanunk a nézőket, ez egy nagy kihívás volt hangilag is, ahogy az is, hogy átmenjen a nézőknek az üzenet, a játék” – fejtette ki Józsi, majd egy kis kulisszatitkot is elárult portálunknak.
„Van egy kis zöld stresszlabdám, nos, kapcsolódik hozzá egy babonánk, hiszen premier vagy előadás előtt a labdát dobálva mondjuk el a szöveget. Ez már egy rítus, most sem volt másként.”
A színészeknek nem okozott problémát, hogy a már itthon nagy sikerrel játszott darabokat átültessék egy másik közegbe, de kihívásként élték meg, hogy hogyan reagáljanak a változó körülményekre. Igaz ez a plusz izgalom, plusz impulzusokat is nyújtott. Braila után következett a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, ezt követően a Csíki Játékszín látta vendégül a csapatot, majd a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban debütáltak a darabok, de a gyergyói Figura Stúdió Színház sem maradhatott ki, és végül a székelykeresztúri közönség előtt léptek fel a győri művészek.
„Nagyon nagy élmény volt, sok emberi találkozás és momentum alakította a kint tartózkodásunkat, ez pedig kirántott minket a hétköznapokból. Új értelmet nyert sok minden, bizonyos dolgokra mi magunk is rácsodálkoztunk. A hosszú úton egyébként is jobban összekovácsolódtunk, megértőbbnek, empatikusabbnak kellett lennünk egymással, jobban fókuszáltunk egymás érzéseire. A brailai színház igazgatója különösen nagy szeretettel fogadott bennünket, sok kedves történetet osztott meg a saját életéről, arról, hogy már gyerekkorában is miként keveredtek a nemzetiségek, hogyan élte meg a kultúrák találkozását, a kalandokat, és egyáltalán hogyan újították fel a saját teátrumukat. Nyitott volt a közönség és szeretetteljes, értő, álló tapssal fogadták már ezen a helyszínen mind a két előadásunkat. De ez a nyitottság övezte végig a turnénkat. A táj szépsége is feltöltött bennünket, az ősz gyönyörű színei elvarázsoltak” – idézte fel örökre beivódott emlékeit Szina Kinga.
A színésznő kiemelte a példaértékű vendégszeretetet, különösen azért, mert a Győri Nemzeti Színház művészeti vezetőjének, Zakariás Zalán feleségének a szülei nyitották az utazás erdélyi etapját. „Megható ahogyan fogadták a csapatot, beengedtek az életükbe, közvetlenek és barátságosak voltak, azt hiszem sokan sokat tanulhatunk tőlük” – szólt szívélyes vendéglátóikról Kinga.
Mózes Anita is lubickol az emlékekben, nehéz is volt egy élményt kiemelnie, de Kingához hasonlóan elsőként ő is brailai színház igazgatójáról sztorizott. „Radu Nichifor a teátrum minden egyes szegletének a történetét elmesélte, lenyűgözve minket a kortina urbán legendájával, Chira Chiralina tragédiájáról. Számomra a legnagyobb kihívás az volt, hogy ne találkozzak medvével. De viccet félretéve, természetesen az, hogy minden helyen magas színvonalon tudjuk átadni Az erősebbnek a tartalmi, érzelmi mondanivalóját. Maximalista vagyok és nem számít, hogy háromszázan vagy tizenöten ülnek bent az előadáson, az energia nem lehet kevesebb. A vendégszereplések mindig pozitív hatással vannak a személyiségünkre, a karaktereinkre, ezáltal az adott mű misztériuma is tovább fejlődhet” – nyilatkozta a Győr+ Médiának a győri színház színésznője.
A szakmai feltöltődés mellett Anitát is elvarázsolta a városok miliője és a táj szépsége. „Gyönyörű tájak mentén haladtunk, az agyam ilyenkor kikapcsol és rögzíti a látottakat. A hazautazásunk napja volt megterhelő, mert lélekben már otthon voltunk, de a testünk még zötykölődött” – zárta beszélgetésünket Mózes Anita.