Az ókori görögök az agórát megszentelt területnek tartották, ahová a bűnösök nem léphettek be. Ez volt a város társadalmi és kereskedelmi központja, itt zajlott életük minden fontos történése. S bár azóta eltelt két és fél évezred, valami nem változott. Az igazi piac ma is több, mint pusztán kereskedelmi helyszín. Hogy pontosan mennyivel, s hogy kinek mit jelent? Sorozatunkban ennek próbálunk utána járni a belvárosi piacon.

Szilágyi Mitti és bátyja, Szilágyi László standját beborítják a konyhai aprócikkek. Szeletelők, darálók, reszelők, hámozók, kukta- és kávéfőző-alkatrészek, húsklopfolók, konyhai mérlegek és órák, kenőtollak, passzírozók és sütiformák, sziták, szűrők és tölcsérek, s a sort még bőven folytathatnánk, hiszen szám szerint valóban ezerféle árucikket kínálnak szombatonként.

Nem is csoda, hogy a testvérpár mindkét tagja reggel másfél-két órát tölt a kipakolással.

Az üzletet még a nagypapa kezdte. Kemény fából faragták Szilágyi Jánost – vagy ahogy a győriek hívták –, Pipás Jancsi bácsit, aki Auschwitzból hazatérve nekilátott, s hiába gördített elé több akadályt a „létező szocializmus”, évtizedekig folytatta. Amikor kiöregedett, az édesapjuk vette át tőle, az ő halála után pedig immár huszonkettedik éve Lászlónak és Mittinek biztosítja a megélhetését.

„Mindkettőnknek ez volt az első munkahelye, amióta a középiskolát befejeztük, ezt csináljuk. Én nem is szerettem volna soha más pályára menni. Annak idején volt egy szekerünk, amit a Baross úton húztunk végig az Apáca utcáig, és arról árultunk. Később a piacrendezés után kerültünk a Matróz vendéglő elé, s aztán az lett az állandó helyünk. Ez egy sajátos életforma, aki ebbe születik bele, annak a szabadságot jelenti. A magam ura vagyok a nehézségekkel, a problémákkal együtt. Egyszer egy nagyon kedves hölgy hozott egy kézzel készített szárazvirág-kreációt ajándékdobozban. Így köszönte meg, hogy mindig kedvesen kiszolgáltam őt. Sokszor megkérdezték, fázunk-e, szeretnénk-e meleg teát, volt, hogy szendvicset csináltattak, mert nem jutott időnk reggelizni. Egy audis német fiatalembertől forró csokit, teát kaptunk. Ezek az apróságok sokat jelentenek, erőt adnak a folytatáshoz.

Amikor elköltöztették a piacot, nagyon visszaesett a kereslet. Ki kellett valamit találnunk, hogy pótoljuk a kieső bevételt, ezért az utóbbi években sokat fejlesztettünk. Webáruházat csináltunk 2013-ban, ami szerencsére beindult”

Szilágyi Mitti éllovasa lett a Dunakapu térre való visszatérésnek. Azt mondja, az elmúlt tíz évben a kiskereskedők többsége kiöregedett, meghalt, feladta vagy munkahelyet keresett. Kevesen maradtak, de ők megfogadták: ha még egyszer visszatérhetnek, akkor minden feltételnek eleget tesznek, hogy újból itt lehessenek. S így lett.

„Meg vagyok elégedve, hogy megkaptuk a lehetőséget. Cserébe a polgármester úr minél nagyobb felhozatalt, minőségi árukat kért tőlünk, s mi, kereskedők, őstermelők, kézművesek, büfések ezt hétről hétre igyekszünk biztosítani. Az első nap minden szempontból csodálatos volt, mert a régi ismerősök, vevők visszataláltak. A Dunakapu téri piacot az emberek találkozási pontnak tekintik. Végre újra élet van! – halljuk szinte mindenhonnan. Fénykorában ötszáz, sőt volt, amikor nyolcszáz árus is volt itt, és igazi élményt nyújtott a látványos vásári forgatag, így aztán rendszeresen jöttek az egyéni turisták és a csoportok is. Bízom benne, hogy újra egyre többen leszünk. Rajtunk nem fog múlni!”