Tart a koronavírus-járvány negyedik hulláma, mindenki igyekszik a tőle telhetőt megtenni, hogy egészséges maradjon. Vagy ha már megbetegedett, akkor a szeretteit megóvja. Ám mi a helyzet azokkal, akik most is értünk szolgálnak?! Mondjuk, ki vigyáz a gyógyszertári dolgozókra? Tilai Katalin szakasszisztens őszintén elmondta a véleményét, érdemes megfontolni!

A fiatal szakember néhány napja annyira elkeseredett, hogy a közösségi médiában posztolta észrevételeit, amelyhez rengetegen kommenteltek és sokan megosztották a bejegyzést. A Győr+ érdeklődésére is készségesen válaszolt, mert ahogy fogalmazott: a gyógyszerészeket valahogy úgy tűnik, sokan elfelejtették…

„Ami a legfontosabb, hogy mindenkiben tudatosuljon: Covidosan nem megyek be patikába és egyáltalán sehova sem megyek! – kezdte, majd azzal a lendülettel folytatta is, hogy nem egyszer fordult elő, hogy a fertőzött saját maga akarta kiváltani a Favipiravirt. „S amikor mondtam, hogy senkivel nem találkozhat és ilyenkor egy hozzátartozójának, ismerősének kellene kiváltania a gyógyszert, akkor még neki állt feljebb és felháborodva hozzám vágta: „Nekem ezt senki nem mondta!” Persze a gyógyszerét akkor már odaadtuk neki, de nem győztük hangsúlyozni: a legrövidebb úton irány haza!” Nem értem egyébként, mi nem világos ebben? Ha az orvoshoz már másfél éve nem lehet bemenni lázasan, akkor miért gondolják, hogy a patikába lehet?”

A kérdés persze költői, mert valóban: nem csak a koronavírus idején, hanem egyébként sem kellene sehova sem bemennünk ha tudatában vagyunk a fertőző betegségünknek. A gyógyszertárak dolgozói nincsenek semmivel sem jobban védve, mint a boltosok, a tanárok, a buszsofőrök és még lehetne folytatni a sort.

Tilai Katalin azt mondja, a helyzet igencsak elkeserítő:

„Lassan ott tartunk, hogy velünk tényleg mindent meg lehet tenni. Az emberek bejönnek maszk nélkül, hiába van plexi közöttünk, sokan behajolnak a kis résen és úgy magyaráznak, vagy épp meg is mutatják, hogy milyen köhögéstől szenvednek. Ha az e- receptjük nem jelent még meg a „felhőjükben”(az EESZT-ben ), vagy nincs épp készleten, akkor mi vagyunk a legalávalóbbak, akik léteznek a Földön. Miért kell ezt? Mi értük vagyunk, a betegekért, azért igyekszünk minden nap, hogy mindenki elégedetten távozzon, gyorsan gyógyulhasson, csak valahogy ezt nem akarják észrevenni.”

„Sokan még azt is kikérik maguknak, hogy a személyigazolványt be kell mutatni. Nem mi találtuk ki a szabályokat, de nekünk kell őket alkalmazni! A rengeteg adminisztráció miatt tény, hogy növekedett a kiszolgálási idő, de muszáj, hogy türelmesek legyünk egymáshoz, mert ez mindenkinek az érdeke!”

A szakember arról is beszél, hogy amikor kérdeznek, nem azért teszik, mert kíváncsiskodnak, vagy faggatóznak, hanem szeretnének legpontosabb képet kapni a panaszokról, hogy a leghatékonyabb segítséget nyújthassák: „Nem kapunk magasabb fizetést egyik termék ajánlásáért sem, bármennyire is hihetetlen. Aki patikusnak megy, az segíteni szeretne az embereknek. Hiszen lényegében mi vagyunk az utolsó kapu, az orvos „csak” felírja a gyógyszert, de mi tudjuk odaadni” – mondja, majd azt is megjegyezi, hogy arra azért kíváncsi lenne, hogy akik rendszeresen tiszteletlenül és flegmán beszélnek a gyógyszerészekkel, azok vajon a szakorvosokkal szemben is ilyen bátrak? Vagy csak ők, a patikusok kapják a gorombaságot?!

„Sajnos mi nem vagyunk egészségügyi dolgozóként nyilvántartva a rendszerben, minket nem is igazán képvisel senki, ezért is vállaltam, hogy kiállok a kollégákért és magamért is. Mert igen, már nehezen bírható, amit néha kapunk. Valahogy elfelejtettek minket. Mindenhonnan azt hallani, hogy mindenki oltasson, ami egy dolog. De a maszk is fontos, igenis véd, elég csak megnézni, volt-e tavaly influenza-járvány? Meg úgy egyébként is: ha tőlünk elvárják, hogy hordjuk a patikában, akkor a belépők miért nem tisztelnek meg azzal, hogy viszont védenek minket? Indulatosnak tűnhetek, de tényleg nagyon fontos, hogy ezekről beszéljünk! Persze szerencsére vannak nagyon kedves, korrekt ügyfelek is, róluk sem szeretnék elfelejtkezni, s szerencsére ők vannak a többen. Csak azt nem értem, miért nem lehet mindenki hozzájuk hasonló?! ” – zárta sóhajtva a szakasszisztens.