Ferenczy Tamás, a győri német önkormányzat elnöke, festőművész március 15-én vehette át dr. Dézsi Csaba András polgármestertől a Pro Urbe díjat. Az indoklás szerint értékes képzőművészeti alkotásaiért, magas szintű rendezvényszervezéseiért és a város polgárai számára végzett kimagasló közérdekű munkájáért adományozták számára az elismerést.
Mit szólt a díjhoz, hiszen nem sokkal korábban a Nemzetiségekért díjjal is kitüntette a polgármester.
Meglepett egy kicsit, de jólesett. Köszönet a jelölőknek, a képviselőknek és a város vezetőinek, akik egyöntetűen megszavazták számomra ezt az elismerést. Komoly díjnak számít, amit közéleti tevékenységeimért kaptam. Mindig is bizalmat szavaztak nekem az emberek, hat egyesületnek voltam az elnöke, ebből kettő országos, és győri polgárként, közéleti emberként is sokan fordultak hozzám bizalommal. Számomra ez szolgálat, az a lényeg, hogy szolgálom a közösséget, megvalósítom azokat az elképzeléseket, amiket a társaimmal megálmodunk.
Tizennégy éve a győri német önkormányzat elnöke, nyolc éve a megyei német önkormányzat pénzügyi vezetője. Mit sikerült tennie elnökként a német nemzetiségekért?
Amikor elnök lettem, kemény kézzel rendet kellett tenni, hisz nem működött megfelelően az önkormányzat. Azóta megnégyszereződött a tagságunk száma, két-háromszázan járnak el az összejöveteleinkre, de én mintegy nyolcezerre teszem azok számát, akik német nemzetiségűek Győrben.
Ez hatalmas számnak tűnik, ahhoz képest, hogy a választási portál szerint 295-en szavazhatnak Győrben, öt képviselőre.
Az emberek félnek, főleg az idősebbekben még mindig él a kitelepítés réme, ezért nem merik regisztráltatni magukat, a fiatalokat pedig nem érdekli… A helyi németség múltját és jelenét a Tollvonások a győri németség életéből című könyvemben mutatom be, már készül a bővített kiadása is, akit érdekel a téma, annak érdemes elolvasnia.
A jelenlegi német önkormányzat, és személy szerint én is mindent megteszünk azért, hogy a német nemzetiségi kultúrát tovább tudjuk vinni. Újraválasztásom esetén is ezt tartom legfőbb feladatomnak.
Amit elértem, az, hogy új lendületet kapott a németség Győrben, ezzel együtt az önkormányzat is. Olyan programokat szervezünk, amelyek sokakat vonzanak. Ilyen például a győri Könyvszalon nagyszínpadán az előadásunk, vagy az Ungarndeutscher Salon, a Dalolj, táncolj velünk! Fesztivál, a Septemberfest, a Márton-nap, az Adventi Fesztivál, a nyári zenei táborok, a vers- és prózamondó versenyek, vagy éppen az öt év után újjáélesztett sváb bál. Kiváló kapcsolatot ápolunk a Brunszvik Teréz Német Nemzetiségi Óvodával, a Kovács Margit Német Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskolával és az Audi Hungaria Iskolaközponttal.
A helyi németség múltját és jelenét pedig a Tollvonások a győri németség életéből című könyvemben mutatom be, már készül a bővített kiadása is.
Egy gyönyörűen felújított belvárosi épület a székhelyük, kiket várnak ide?
A székhelyünket, az önkormányzati épületet kívülről valóban szépen rendbe tették, belülről pedig folyamatosak a felújítások, pályázati pénzből próbálunk szépülni. A klubhelyiségünk előadásoknak, rendezvényeknek, énekkari és zenekari próbáknak a helyszíne és természetesen közösségi térként és találkozási pontként is szolgál.
A sok-sok feladata, munkája mellett elismert, sikeres festőművész is, éppen most ért véget az önálló tárlata a Kisfaludy Károly Könyvtárban.
Én eredetileg filmes vagyok, és tudom, hogy milyen ereje van a képzőművészeti alkotásoknak. Szász Endrétől tanultam festeni, ő arra tanított, hogy sokat kell festeni, dolgozni azért, hogy elérjünk valamit. Nagy szerelmem a Balaton, a tenger, a folyók, most is ilyen képeket festek, emlékekből és a jelenben megélt nyaralásokról. Az emberi szabadságot festem meg, azt festem, amit szeretek. Azt akarom elérni, és az a legfontosabb számomra az alkotás során, hogy a festményem adjon valamit a befogadónak.