A katolikus egyházban a karácsonyi ünnepkör advent első vasárnapjától vízkeresztig, azaz január hatodikáig tart. A vízkereszthez kapcsolódó hagyományokat, népszokásokat elevenítjük fel.

A vízkereszt vagy más néven epifánia a húsvét után a második legrégebbi ünnep. Január hatodika már az ókori Egyiptomban is jeles dátumnak számított, amely a Nap és Nílus vizéhez kötődött az ősi kultúrában. Később a kereszténység három fontos eseményt is kapcsolt ehhez az időponthoz: a napkeleti bölcsek, azaz a Háromkirályok látogatását a kis Jézusnál, Jézus megkeresztelkedését a Jordán vízében, és Jézus első csodáját, azaz a víz borrá változtatását a kánai menyegzőn. A három napkeleti bölcs, a háromkirályok, Gáspár, Menyhért és Boldizsár a betlehemi csillagot követve megjelent Jézus jászolánál, uralkodónak kijáró tisztelettel hódolt a kisded előtt. A keleti egyház vízkeresztkor ünnepli Krisztus születését.

Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vízkeresztkor vizet és tömjént szentelnek, és a vízből a hívek is kapnak. A szentelt víz hatásosságában vetett bizalom alapja a víz tisztító erejében való hit. A vizet hazavitték, a ház apraja-nagyja ivott belőle, hogy megóvja őket a torokfájástól. Megszentelték vele a házat, az ólakat, öntöttek a kútba, hogy a víz meg ne romoljon. A néphagyomány szerint az ilyenkor megszentel vízből a család mellett az állatok is ittak, hogy egész évben egészséges legyenek.

A szenteltvizet külsőleg is használták, magukra és a jószágokra is locsoltak belőle, hogy elkerülje a rontás őket, sőt még a házat is megszentelték. Ugyanakkor ez volt a húsvét mellett az egyetlen olyan időszak, amikor a felnőtteket is megkeresztelte az egyház.

Január hatodikán általában nagy vendégeskedés jellemezte a falusiak életét, majd az est leszálltával megkezdődött a „háromkirályozás” és a csillagének. Ilyenkor gyerekek személyesítették meg a három napkeleti bölcs alakját, akiket egy fényes csillag vezetett Betlehembe.

Ehhez a dátumhoz időjósló népszokások is kapcsolódnak: ha január hatodikán süt a nap, akkor még hosszú és zimankós tél vár ránk, ha hideg van, akkor korán beköszönt a tavasz.

A népszokás szerint vízkeresztkor gyújtjuk meg utoljára a karácsonyfán a gyertyákat, szétosztjuk a megmaradt finomságokat, majd tűzre vetjük a fát, egy ágacskát azonban megtartunk, hogy elűzze a gonoszt. Ezen a napon töltött káposztát, fonott kalácsot vagy fánkot illek enni.