Mivel a lakók többségének nincs saját kutyája, Zserbó – mert így hívják ezt a csaholó szőrpamacsot – hamar az utcában élők kedvence lett.
Kiskutya került a szomszédos házhoz és ez alaposan felforgatta a környék életét. Mivel a lakók többségének nincs saját kutyája, Zserbó – mert így hívják ezt a csaholó szőrpamacsot – hamar az utcában élők kedvence lett.
Különösen a kisgyermekes családok számára jelent napi elfoglaltságot Zserbó meglátogatása. A gyerekek már messziről hívogatják, kerítésénél anyukák és apukák rendeződnek szabályos sorokba, amíg az aprónép végez Zserbó aktuális dögönyözésével. Gazdája, Imre bácsi végtelen türelemmel és szeretettel törődött bele, hogy az ő kutyája bizony egy kicsit mindenki kutyája lett.
Zserbónak köszönhetik a lakók, hogy mostanában minden egyes, az éjszaka közepén motozó sünről, holdvilágnál a szemközti kerítés tetejére felkapaszkodó macskáról első kézből értesülnek. Gyakorlatilag a nap huszonnégy órájában állandósult a csaholás. Imre bácsi erre párás szemmel, a görög sorstragédiák főhőseinek méltóságával szokta megjegyezni, hogy mindig is csöndes kutyát akart.
Zserbó nemcsak a házat őrzi, de kiváló hobbi kertész és a küszöbön felejtett papucsok és egyéb lábbelik őre is. És mindenekelőtt társ és igaz barát. Maradj még sokáig ilyen Zserbó, és engedd, hogy imádjanak!