„Egy sikeres élet megalapozása az óvodában kezdődik” – vallja Hengster Zsuzsanna óvodapedagógus, óvodavezető, aki ezekben a napokban kezdi meg nyugdíjas éveit. Zsuzsa, mottója szellemében Győrben elsőként vezette be a legkisebbek németnyelv-tanítását, szakmailag mindig a megújulásra törekedett, nevéhez köthető a Sün Balázs Óvoda névadása és beindítása, majd több, Győr környéki intézmény pedagógiai programjának fejlesztése, az épületek külső-belső felújításának levezénylése a mai kor követelményeinek megfelelően.

Hogyan lett önből Zsuzsa óvó néni?

Mondhatom, beleszülettem az óvodába, hiszen édesanyám Baján volt óvodavezető, és az ottani szolgálati lakásban laktunk. Abban a közegben nőttem fel, így számomra egyértelmű volt, hogy én is ezt az utat választom. Kecskeméten végeztem el az óvónőképzőt, majd édesanyám korai halálát követően Győrbe költöztünk, mert a nővérem és családja a környéken laktak. Az Árpád úti óvodában kezdtem a pályámat 1977-ben. Nem sokkal később megláthatott bennem valamit Jankovicsné Marika, az akkori óvodavezető, mert felhívta a figyelmemet a megüresedő nyúli ovi vezetői posztjára. 23 évesen lettem Nyúlon óvodavezető. Később megtudtam, azt suttogták rólam a kollégák, hogy „ezt a kislányt szőröstől-bőröstől megeszik” a tanácsházán. Nem így lett.

Mégis visszajött Győrbe, egy új óvoda beindítására.

Megtudtam, hogy Marcalváros II.-n épül egy új óvoda, de először az ottani lakásóvoda vezetője lettem. Három lakást összenyitottak és abból lett egy háromcsoportos óvoda, gyakorlatilag onnan intéztem a későbbi Sün Balázs Óvoda beindításának adminisztrációját. Én voltam a városban az első vezető, akit nem kineveztek, hanem pályázat útján nyertem el az állást, öt évre.

Már maga az épület is egy csoda volt, hiszen korábban nem ilyen intézmények épültek.

Építészeti csoda volt, amit Lang János tervezett. Ki is kérte a véleményemet a belső kialakítás kapcsán, és az én ötletem alapján lett olyan az aula és a lépcsőfeljáró, amilyen még ma is. Az aula belmagassága akkora, hogy az első karácsonyra a rajkai erdészetből szerzett tízméteres fenyőfa, amit a tűzoltók állítottak és díszítettek fel, befért.  A „csupasz” udvaron pedig felállíttattam egy parasztszekeret, amin ugrálhattak a lakótelepi óvodás gyerekek, és társadalmi munkában elkészült egy kis piros tetős játéktároló házikó is, muskátlival feldíszítve. Az 1987-ben megnyílt intézmény az első volt Győrben, amelynek neve is lett, és nem csak úgy emlegették, mint „valamilyen úti” ovi. Választásom a kedvencemre, Csukás István Sün Balázs című verses meséjére esett, így ez lett az ovi neve. Első gondolatom az volt, hogy a csoportokat a hét süntestvérről nevezem el, de mivel nyolc csoportunk volt, így a színekkel különböztettük meg őket, a zöld sün volt például a németes csoport.

Miért tartotta fontosnak, hogy a legkisebbek is megismerkedjenek az idegen nyelvvel?

Két nyelv, két kultúra – ez volt a mottóm. Az osztrák határszélen vagyunk, így kínálta magát a német. Ez nem egy didaktikus nyelvtanulás volt, nem németórát tartottunk, hanem az egész napot áthatotta a német nyelv. Alapvető szavakat sajátítottak el a kicsik, német verseket, rövid meséket, dalokat, táncokat tanultak. Az országos érdeklődésre való tekintettel két kolléganőmmel elkészítettük a „Der Igel kommt” című módszertani útmutatót, hogy máshol is bevezethessék ezt a fajta nyelvi képzést. Óriási élmény volt, amikor 1988-ban, 24 kis óvodással elutaztunk Stájerországba, és egy ottani, német anyanyelvű ovis csoporttal összeengedtük a győri gyerekeket. Ilyen utazásra korábban soha nem volt példa. Már a magyar határon leállt a forgalom, amikor a 24 kicsivel mosdóba mentünk. Nagy sikerű és örök emléket jelentő kirándulás volt.

Azóta már minden óvodának van neve és nyelveket is oktatnak bennük, ön viszont egy időre eltávolodott a szakmájától.

Törés következett be a szakmai és a magánéletemben is, a változások miatt néhány évet kihagytam, majd az osztrák férjemmel Ausztriába költöztem. Mivel akkor hazánk még nem volt az EU tagja, nem tudtam pedagógusként elhelyezkedni, így üzletembereket tanítottam a magyar nyelvre.

Milyen egy osztrák férjjel az élet?

Eleinte nem volt könnyű, főleg az árnyaltabb megfogalmazásokat kifejezni egy idegen nyelven, de a férjem egy türelmes, jó humorú ember, így az elmúlt 23 év alatt már teljes természetességgel kommunikálunk. Ő csak kicsit tanult meg magyarul, otthon németül beszélünk, nagyrészt osztrák adókat nézünk, hallgatunk, de ez nekem már természetes. Sokat segített mind szakmailag, mind emberileg a tanácsaival. Szeret mozogni, teniszezni, és erre engem is motivál, ezért közösen is sportolunk, de ha tehetem, edzőterembe is járok. Közös gyerekünk nincs, de a lányomat és a két unokámat úgy kezeli, mint a sajátjait, és én is hasonlóan teszem az ő három gyermekével és unokáival.

A 2000-es évek közepén hazatelepültek, újra a szakmájának élhetett.

Amikor visszaköltöztünk Győrbe, a gönyűi Kék Duna Óvoda vezetője lettem. Vezetésem alatt az intézmény teljesen átépült és új arculatot nyert, az általam választott mottó szerint: „Óvoda a természetben, a természet az óvodában.” Az udvaron ökokertet alakítottunk ki veteményessel, törpetyúkokkal, parasztszekérrel, tóval és teknőssel. Az épületben monitoringszoba, kézművesterem, torna- és fejlesztőszoba, sószoba létesült. Sok látogató, vendég csodálta meg a gyönyörű, sok szakmai programmal megtöltött óvodánkat.

„Projektmenedzserként” újabb feladatok vártak önre.

A töltéstavai Napraforgó Óvodába kerülve mintha egy időutazáson vennék részt, gyermekkorom óvodájába léptem vissza. Segítséget kértem és kaptam, így a vezetésem alatt sokat javultak a gyerekek körülményei, eszközei. Aztán a tényői Szent Erzsébet Óvoda vezetője lettem. Az időutazás folytatódott, csak most a jövőbe érkeztem, egy szépséges óvodába. Itt a bölcsőde beindításának az izgalmas feladata várt rám. Ma a gyönyörűen berendezett épületben 12 kisgyerek tölti napjait. Nyugdíjazásom előtt a fiatal kollégák idecsábításával igyekeztem az intézmény szakmai és személyi feltételeit biztosítani. Elbúcsúzni azonban még nem tudtam, mert két héttel a nyugdíjba vonulásom előtt elkaptam a Covid-vírust.

Hogyan tervezi a nyugdíjas éveit?

Jelenleg a családot menedzselem. A járvány után szeretném valamelyik karitatív vagy nonprofit szervezetnél hasznossá tenni magam, ahol tudom a kapcsolataimat kamatoztatni.