A Győri Édesben Kovács Boglárkával beszélgetünk, aki egyetemi hallgatóként a Győri Nemzeti Színházban tölti szakmai gyakorlatát. A közönség már láthatta Hermia szerepében a Szentivánéji álomban, hamarosan pedig a Szaffi családi musicalben alakítja a címszereplőt. De hogyan vezet az út a főiskolától a színpadi sikerekig?
A Győri Édesben Tringerné Újvári Veronika gyógytornász mesél a Dévény Speciális Manuális Technika – Gimnasztika Módszer (DSGM) fantasztikus fejlesztő hatásáról.
Takács Zoltán 1986 óta a Győri Nemzeti Színház meghatározó alakja. Gyermekszínészként kezdte, majd statisztált, később pedig a színház kórusának tagja lett. Az évek során asszisztensként is kipróbálhatta magát, sőt, egy éve főszerepben is bemutatkozott.
Gerbert Judit 12 éven át volt a Győri Nemzeti Színház társulatának tagja, ám a várt nagy áttörés elmaradt. Ígéretek, remények, majd csalódások sora után úgy döntött, elhagyja a színházat, és új utat keres. Végül rátalált a kisgyermekkori művészeti nevelésre, ahol igazán kiteljesedhet.
Mi visz rá egy színészt, hogy rendezésre adja a fejét? Mennyiben más a rendezői perspektíva, mint a színészi játék? Hajdu Tibor most először próbálhatja ki magát rendezőként a Győri Nemzeti Színház kamaraszínpadán, a Kisfaludy teremben, méghozzá egy igazi családi klasszikussal: a Szaffi című zenés ősbemutató előadással.
Peresztegi Erika pedagógus és képzőművész legújabb kiállítása kapcsán beszélgettünk arról, hogyan lehet egy pedagógusi hivatást összeegyeztetni a művészetekkel. Hogyan inspirálja egymást a két hivatás? Milyen módszerekkel fedez fel tehetségeket és segíti őket a fejlődésben? Mi motiválja, hogy művészi alkotásait a tanári feladataival ötvözze, és hogyan alakítja meg a diákokkal való munkát a saját művészi látásmódja?
Végh Lajos festőművész már gyermekként tudta, hogy az alkotás az élete. Hetedikesként már a budapesti művészkörökben mozgott, mestereket keresett, tanult, fejlődött. Nemcsak festő és grafikus lett, hanem egy olyan művészeti ágat is megalkotott, amely világviszonylatban is újdonságnak számít: a homokanimációt.
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának negyedéves színészosztályával hétről hétre mélyebb bepillantást nyerünk a színészpalánták világába. Ezúttal Gyöngyössy Csenge mesél arról, miért választotta ezt a pályát, hogyan küzd meg az egyetemi évek kihívásaival, és milyen érzés a diploma küszöbén állni.
Hajdu Tibor nem mindennapi vállalkozásba fogott: egyedül áll színpadra, hogy Shakespeare III. Richárdját újragondolt formában, monodrámaként keltse életre a Padlásszínházban. A rendező, Zakariás Zalán különleges koncepcióval álmodta meg az előadást – a modern technológia teljes arzenáljával teszi még közelebbivé a fiatalok számára.
A színház világa néha különös játékot űz az idővel. Mihályi Orsi számára egy pillanat alatt ugrott vissza több mint két évtized, amikor a Győri Nemzeti Színházban találkozott a fiatal színészhallgatóval, Földi Csengével.