Apró lábacskák, picike nózik és érdes kis nyelvek az arcomon. Végtelen kíváncsiság, ahogy a panelból menhelyre kerülő csöpp mancsok először szaladgálnak a füvön. Öt pulikölyköt már hazavittek, most ismét egy alomnyi pöttöm kutyust mutatunk be, reméljük, nekik is hasonlóan szerencséjük lesz.
Újabb örömhír: gazdira lelt a Győr+ Mancsok harmadik cicusa is, Folti, aki bár betegsége miatt hátránnyal indult az otthonkeresésben, hamar szerető családra talált.
Ha nyár, akkor örökbefogadókból sosem elég a Győri Állatmenhelyen, ahol bár hétről-hétre gazdára talál néhány szerencsés négylábú, folyamatos a teltház, már a cicáknál is.
„Úristen, milyen csodálatos ez a cica!” – ez volt az első gondolatom, amikor megláttam Foltit a Győri Állatmenhelyen, akit a Győr+ Mancsok következő gazdikeresőjeként mutatok be Önöknek.
Most érzem csak igazán, hogy mennyi minden megváltozott a Győr+ Mancsok rovatunk februári indulása óta. Persze a legcsodálatosabb, hogy tíz menhelylakónak segítettünk otthont találni, s ők azóta már boldogan játszadoznak valahol, ahol családtagként tekintenek rájuk. De azért ennél sokkal több történt.
A Győr+ Mancsok rovatunk elérkezett az első nagy mérföldkőhöz: immár tíz menhelylakó álmát váltottuk valóra azzal, hogy segítettünk nekik otthonra lelni. Ám ez még csak a kezdet, azóta újabb kutyussal, Jonatánnal jelentkeztünk, reméljük, hogy még sok-sok állatra sikerül felhívnunk a szerető gazdik figyelmét.
Jonatánra néztem. Azon gondolkodtam, vajon hogyan képes ennyi idő után is kitartani – mennyire erős, hittel teli lehet ez a kutyus, ha már nyolcadik éve várja, hogy életében először valaki sajátjaként szeresse őt, s ő viszonozhassa.
A pulikölykök után ismét cicával jelentkezik a Győr+ Mancsok rovatunk, hiszen célunk, hogy minden árva állat otthonra leljen, legyen az kutya vagy macska. Következő cicusunk Aurora, akit nehéz sorsa ellenére végtelen szelídség, nyugalom és szeretet jellemez, s aki nem mellesleg: csodaszép.
Az öt pöttöm puliból álló „Rakéta Csapatot” május 18-án mutattuk be kedves olvasóinknak. Azt gondoltuk, nagy kihívás lesz egy alomnyi kutyusnak otthont találni, ám a kis energiabombáknak szerencséjük volt. Hatalmas örömmel jelentjük, hogy pénteken az utolsó kölyök is gazdira talált.
„A Rakéta Csapat fénysebességgel csap le az áldozatra” – futott át az agyamon a gyermekkoromban ezerszer hallott mondat, ahogy bementem a bolyhos pulibabák közé a menhelyen. A kis csirkefogók azonnal megrohamoztak, rám vetették magukat mind az öten, és elárasztottak szeretetükkel. Elolvadtam. Sajnos én nem mondhattam a Rakéta Csapat pöttöm tagjainak azt a szót, amit már nagyon szeretnének hallani – „hazaviszlek” – de itt az ideje, hogy megtaláljuk azokat, akik majd mondják.