Nem, ez nem egy újabb „bölcs” írás, melyben a szerző a koronavírussal kapcsolatos félinformációk alapján próbálja ráerőltetni saját igazát az olvasókra. Nem, ez nem egy Facebook-poszt egy nem létező orvostól, aki elhinti, mekkora a baj. És nem, ez nem egy kormánypárti–ellenzéki vita.
Néznek bennünket a polcokon porosodó fényképtartókból, esetleg megbújnak a telefonban a nyaralási fotók között. Halott nagyszülők, édesanyák és édesapák, testvérek, sajnos gyerekek is. Egyikük sem szól már ránk, nem dohognak, nem aggódnak, nem intenek a jóra.
Kolozsváry Ernő, a rendszerváltás utáni szabad Magyarország első győri polgármestere kezdeményezésére Deim Pál Kossuth-díjas szobrászművész az ország talán legszebb 1956-os emlékművét készítette el Győrben – fogalmazott egy korabeli méltatásában P. Szabó Ernő műkritikus, esztéta.
A maszk már a mindennapos életünk részévé vált. Kötelező a boltokban, a tömegközlekedési eszközökön, a hivatalokban, szinte hozzánk nőtt.
A betétdíjas üvegvisszaváltási rendszer bevezetéséről végeztek kutatást, amelynek eredményeit ismertették a napokban. A megkérdezettek jelentős része a visszaváltó automaták elhelyezését támogatja, melyeket nagyobb áruházakban látnának szívesen.
Sebezhető lett a világ, amelyről azt gondoltuk: mi vagyunk a közepén.
Tudom-tudom, „több Balaton, kevesebb Adria”, de mégis: jó lett volna látni idén is a tengert. Aztán ahogy teltek a hetek, hónapok, úgy engedtük el ezt a vágyat, és kezdtünk örülni annak, hogy egyáltalán nyaralhatunk valahol, a mi kis országunkban. És mivel idén olyannyira több a Balaton, hogy szinte kitehetnék a megtelt táblát, ezért kicsit lejjebb autóztunk biciklistől, egészen Pécsig, ahol végül egészen meglepő kulturális és gasztroélmények sora várt. A környékről is ódákat zengenék, de talán a villányi vidéken tett kirándulásunkra gondolok majd vissza a legjobb szívvel, ha évek múltán előjön az emlékezetből ez az enyhén szólva is cudar év, amikor is helyzetbe kerültünk a vírus miatt.