Tudják, az, amelyik legrégebb óta van a piacon. Egészen pontosan 1953-ban debütált, s vált ikonikussá a klasszikus Sport szelet. Papírján egy diszkoszvető látható, két végén csillogóan kandikál az ezüstpapír. Eltűnik, ám „a rumos-kakaós ízvilág tovább él a Sport széles termékportfóliójában”.
Ilyen nyugalmat még sosem tapasztaltam – szólalt meg mellettem barátom Mezőkövesd állomáson. Valóban, városi fül számára ritkán hallható csend ült a kánikulában megsárgult fűvel körbevett, szerény alföldi állomásra, ahol a tájékoztató táblák stílusa egy letűnt korszakot idéz, talán akkor is szerelték fel őket.
A rendőrség augusztus 1-én tartott sajtótájékoztatója szerint megtalálhatták a 24 éve eltűnt, akkor 11 éves bajai Till Tamás földi maradványait. Tamás ha élne, 35 éves lenne. Szülei soha nem adták fel a reményt, hogy egyszer előkerül a fiúk. Talán a remény rabjai voltak? Lehet, de ki tett volna másként? Tamás hazatérhet, ez az egész történet pedig sok mindenre rávilágít.
Azt mondják, az eszkimóknak több száz szavuk és kifejezésük létezik a jégre, a hóra. Némiképpen hasonlóan vagyunk mi magyarok a bor és szóda különleges elegyével, amelynek számtalan változatát ismerjük.
Komor tanúi a halálos baleseteknek az utak mellett sűrűsödő keresztek, mécsesek és gyertyák. A feldolgozhatatlan gyász fájdalmas mementói. És úgy néz ki, hogy a legrosszabb még csak ezután jön. Vélemény.
Valahogy sikerült a jegyvásárlás. Szemfüles barátaim az utolsó körös jegyértékesítésben szereztek néhány belépőt a skót–magyar Eb-meccsre, úgyhogy összejött a dédelgetett álom: világtornán is megnézni a válogatottat!
Június 9-én választott az ország. Európai parlamenti képviselőket, polgármestereket és képviselőket, megyei közgyűlési képviselőket. Közel 4,5 millió ember járult az urnákhoz, a szavazások pedig rendben és szabályosan zajlottak le. Első körben ezért a választást lebonyolítóknak, a választási irodák munkatársainak tartozunk köszönettel – hihetetlen mértékű munka van emögött!
Talán minden győri emlékszik még az év elejére, amikor egyik napról a másikra bezárták az Árpád úton és a Baross úton található újságospavilonokat. Sokkolta a lakosságot, hogy az újságárusok csomagolnak, hiszen harminc éve tartoztak már a belváros vérkeringésébe. Morogtunk, tiltakoztunk, a zár azonban kattant, mi pedig vagy „kirándultunk” a friss lapokért, vagy lemondtunk róluk. Öt hónap telt el azóta, a pavilonba viszont nem költözött vissza az élet. Ám a héten futótűzként terjedt a hír, hogy valami történik...