Karanténban vagyunk, ki önkéntesben, ki kötelezőben, legalábbis mindenki annak hívja. Pedig messze vagyunk még az „igazitól”, hála Istennek. A zenészek sorra adják ki az úgynevezett karanténdalokat, véleményeznek, erőt adnak, velünk vannak. Fenyő Miklós a sok között átnyújtotta a legfontosabb üzenetet. Jampisan, Fenyősen, őszintén.
Mindössze egy napunk maradt húsvét hétfőig. A napig, amit minden gyerek és felnőtt évszázadok óta epekedve vár. Ez a nap ugyanis a vidámságé, a felhőtlen örömé és a csodavárásé. Ilyenkor meglátogatjuk a családtagjainkat, ismerőseinket, barátainkat, és a hölgyeket pedig bőven öntözzük rózsavízzel, hogy el ne hervadjanak. Húsvét vasárnapján véget ér a nagyböjt, friss hús kerül az asztalra, amit a vallásukat gyakorlók húshagyó kedd óta nélkülöztek.
Digitalizáció, elektronikus ügyintézés napjainkban...
Galgóczi Erzsébet Kossuth-díjas ménfőcsanaki írónő édesanyja két világháborút élt át. A harmadikra megvett egy kosár sót – mert tapasztalta, hogy a háborúk idején ezt volt a legnehezebb megszerezni –, ami ott van most is „kővé válva a padláson.”
Rengeteg új szóval, kifejezéssel bővülhetett az elmúlt hetekben a szókincsünk. Akadnak, amik kevésbé voltak benn a köztudatban, voltak, amik új értelmet nyertek.
"Dr. Feller Gábor írása a Győr+ Médiának. A szerző pszichiáter, addiktológus, klinikai farmakológus, a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház Osztályvezető főorvosa."
Amikor az illegális bevándorlók a városba érkeztek, majd fegyelmezett rendben elhagyták Győrt, mindenki szerette és tisztelte rendőreinket, aminek hangot is adott a lakosság. Most láthatatlan veszély fenyeget, rájuk mégis ugyanúgy szükség van. Mégis kevesebb szó esik róluk.
Eddig úgy voltam, hogy felfogom szabadságként, de nem megy.