Tombol a nyár annak minden szeszélyével, van, amikor fél óra alatt leégünk a napon kertészkedés közben, máskor heves záporok jönnek, egy-egy helyen 40-50 mm csapadék hull le egy óra alatt, és a szél visz mindent, ami az útjába kerül. Nagyon nehéz dolga van a kertészkedőknek, mindenre figyelniük kell, az extrém szárazságra és az özönvízszerű esőkre is.

A csapadékhiányra a legegyszerűbb felkészülni, hiszen csak víz kell hozzá. Igen ám, de nem mindegy, hogy hogyan juttatjuk ki a növényeinknek. Legjobb, ha ritkábban öntözünk, de akkor nagyobb adag vízzel, így a növények gyökérzetét arra késztetjük, hogy mélyebbre hatoljanak, így jobban tudnak kapaszkodni és nagyobb felületről tudnak vizet és tápanyagot is felvenni.

A legjobb módszer az áramlásos öntözés, amikor a növénysorok közé barázdákba engedjük a vizet, vagy a növények köré tányért készítünk, és azt töltjük meg vízzel. Vásárolhatunk öntözőzsákot is, amibe 50-70 liter vizet lehet tölteni, a fa köré helyezzük, amiből a víz 6-12 óra alatt szivárog ki. Egy dísz- vagy gyümölcsfának pont ennyi a heti vízigénye.

Gépesítve ugyanezt tudja egy automatikával vezérelt csepegtetőcső is, ahol a csepegtetőtesteken keresztül távozik a víz a csőből. Ha a gyepünket is locsoljuk, akkor ezt úgy tegyük, hogy azok csak heti 3-4 napon üzemeljenek. Ugyanis ha naponta locsolunk, nagyon hozzászokik a növény a vízhez és a szárazsággal szemben nem lesz ellenálló a növényünk. A sok locsolással a talajból ki is mossa a tápanyagokat.

És mikor locsoljunk? Ha tehetjük, a kora reggeli időszakban, ugyanis növényeink ekkor tudják legjobban hasznosítani a vizet. Ha kannával locsolunk, legjobb, ha összegyűjtött esővízzel vagy hordókba felengedett kútvízzel tesszük. A hideg kútvízzel való locsolásnál leforrázhatjuk növényeinket, így gátolva azok fejlődését. A nagy melegben történő locsolástól tartózkodnunk kell.

A rózsáink tápanyaggal való feltöltését a hónap végével fejezzük be, mert a későn meginduló hajtások már nem érnek be és így télen fagykárt szenvedhetnek. Az egyszer nyíló bokor- és futórózsákról az elvirágzott részeket távolítsuk el és erősen nyírjuk vissza őket. A sövények nyírását is elvégezhetjük, hiszen a bennük fészkelő madarak már kikeltek, így azokat nem zavarjuk a munkavégzéssel. A sövények nyírását ne a legnagyobb forróságban végezzük, mert a frissen lenyírt részeket az erős napsugárzás megégetheti. Az elvirágzott évelőkről vágjuk le az elnyílt virágokat, így segítve ezzel fejlődésüket.

A tavasszal virágzó hagymásaink már visszahúzódtak, így ha szükséges (tulipán, jácint, nárcisz), háromévente szedjük fel és száraz, sötét helyen tároljuk őket az őszi elültetésig. A hóvirágot, sáfrányt, tőzikét, fürtös gyöngyikét nem kell felszedni, ezek szétterjedve nagyobb csoportokban, virágszőnyeget alkotva mutatnak a legszebben.

Ha kerti tavunk van, ott is előnyös, ha az elnyílt virágokat folyamatosan eltávolítjuk, mert így azok nem csúfítják és nem szennyezik a vizet. A halaknak mindig csak annyit adjunk enni, amit pár perc alatt elfogyasztanak – legjobb, ha csak két-három naponta –, mert a legnagyobb „vízszennyezést” az el nem fogyasztott haltápok adják.