Azt hiszem, nyugodtam mondhatom, hogy egy nehéz és sajnos emlékezetes éven vagyunk túl. A kertbarátoknál, a gyümölcsöt termelőknél már a tavasz rányomta bélyegét az éves termésre, hiszen nagyon nagy volt a virágzás alatti és a virágzás utáni fagykár

Hiába is próbáltunk ellene védekezni bármelyik módszerrel is, a fagy sajnos aratott. Aztán jött a vírus első, majd ősszel a második támadása, otthon kellett maradni, jöttek a házi kenyérsütések, a boltban hiánycikk lett a liszt, március végére már nemcsak a tízmillió pék országa lettünk, de szerintem az ötmillió kertészé is.

Igen sokan „csak” most jöttek rá, milyen jó, hogy van kertjük vagy egy nagyobb teraszuk, ahol egy kis magaságyás vagy csak néhány virágláda beültetésével mini zöldségkertek ezreit hozhatják létre. De nagyon sokaknál láttam, hogy a gyepet felásták és zöldségeskertet vagy gyümölcsöst telepítettek a helyére. Tették ezt azért, mert volt rá idő, és jó kis testmozgás is volt egyben, kint a szabad levegőn. Persze titkon remélték, hogy nemcsak vetnek, de aratnak is, és így is volt.

Sok kertbaráttól hallottam, hogy a friss kertészek jártak át szaktanácsért, fortélyokért, hogy ősszel bőséges termés jusson a család asztalára. S mint a mesében is lenni szokott, a jó/szorgos kertbarát elnyeri méltó jutalmát/sikerét.

Én bízom benne, hogy ez a fellángolás nem egy röpke szerelem, hanem a kertészkedés, a kert művelése szeretetté alakul át, és nemcsak egy évre szólt, hanem mind többen jövőre is folytatják a kert művelését, és így egész évben gondoskodnak a kikapcsolódásról, és persze a sikeres szüretről is, amelynek köszönhetően tudják, mi kerül a család asztalára.

Mikor e sorokat írom a tüzesen pattogó kandalló előtt, a termelői piacról beszerzett snidlinges kecskesajtot eszegetem, egy kis saját termésű, családi kemencében sült szilvalekvárral. Sőt már az esti sorozat nézéséhez is ki van készítve a konyhában az almacsipsz – azaz vékonyra szeletelt almakarikák, amik jó pár óra aszalást követően lesznek oly ízletesek – a család apraja-nagyja számára.

A termelői piacokat látogatva egyre több fiatallal találkozom, akik gyermekeiket is viszik magukkal és engedik nekik, hogy a termelők portékáját nyugodt szívvel kóstolgassák.

Az így felnövekvő nemzedéket elnézve, úgy érzem, újból lesz értéke a házi zöldség és gyümölcs termesztésének, ők tudni fogják, hogy az egészséges életmód a táplálkozásnál kezdődik, és érdeklődnek az iránt, hogy hol és milyen körülmények között termett, amit elfogyasztanak.

Az előző években a kertépítési trend is sokat változott. Ha valaki „csak” díszkertet rendelt, azt is kérte, hogy egy-két gyümölcsfát vagy ehető termésű dísznövényt is tervezzünk a kertjébe. De nagyon sokan kérik, hogy kerti elemként építsünk be egy-egy előre gyártott magaságyást, amit aztán
a háziak beültetnek, akár fűszernövényekkel vagy zöldségekkel, akár folyton termő szamócával.

Az elkészített ágyások amellett hogy nagyon dekoratívak, igazi csemegézőhelyek lehetnek a család apraja-nagyja számára.

Mint tudjuk, 2021. január 1-től tilos a kerti hulladék égetése Magyarországon, és erre is keresni kell valami jó megoldást, hogy mit tudunk tenni a keletkező zöldhulladékkal.

Csak két gyors ötlet: talajtakaró mulcs készítése egy ágdaráló segítségével, vagy komposztkészítés a növényi „hulladékokból”. Az utóbbi időben felgyorsult klímaváltozás új növények megjelenését, de vele együtt még számunkra nem ismert növénybetegségek, kártevők felbukkanását is tartogatja, kihívás elé állítva a kertészkedőket.

Sikeres kertészkedést kívánok, még a nehéz időkben is! Gondoljunk arra, milyen jó, hogy van lehetőségünk, erőnk és egészségünk a kerti munkák elvégzéséhez.

Érdekes lehet a témában:

Mitől lesz fekete a dió?