Sajnos az utóbbi évek tuja- és fenyőelhalásai, betegeskedései rákényszerítik a kertbarátokat, hogy a meglévő tuja- és fenyőféle sövényeiket, a nálunk is a ’70–80-as években kedvelt és alkalmazott növényfajokra cseréljék ki. Vagy a még ellenállónak mondható tiszafát és leylandot választják a telepítésekhez.
A telepítést követően az első 1-3 év a kialakítás, a formázás időszaka. Itt szokták többen elhibázni, hogy az ültetést követően nem vágják vissza a 2-3 ággal rendelkező növényt 20-30 cm-re, pedig így kapunk tömör bokrot, ugyanis ha egy sövény már a kezdetekkor lyukas az alsó régiókban, azt már sohasem fogja benőni. A következő években se engedjük 40-50 cm-nél többet nőni. Ez igaz a fagyal-, a kecskerágó-, az örökzöld babér- és a borbolyafélékre.
Az örökzöldeknél (fenyőféléknél) engedjük nőni, míg a kívánt magasságot vagy szélességet el nem éri.
Keskeny sövénynek nevezzük a 40-50 cm széles, míg széles sövénynek a 100-120 cm széles sövényeket, amelyek általában téglalap vagy nyújtott trapéz alakú, felülről lefelé kicsit kiszélesedő növények. Ennek lényege, hogy a sövény alsó részén lévő lombozat is kap elég fényt és így nem kopaszodik fel. Egy nem intenzív alakú sövényt évente két alkalommal kell megnyírni. Az elsőt lehetőleg nyugalmi időszakban (de fagymentes időben), a másodikat május végén, júniusban, amikor már az az évi hajtások közel elérték végleges méretüket. Ilyen növények: gyöngyvessző, fagyal, orgona, nyári orgona, borbolya,
Örökzöld sövény
Az örökzöld sövények akár metszés nélkül is sűrű, bokros állományt fejlesztenek, de azért metszéssel jól szabályozhatók, dekoratívak lesznek.
Ha a kívánt szélességet és később a kívánt magasságot is elérik, akkor kell őket visszavágni, azaz a csúcs és oldalhajtásokat levágni. Ha a növény eléri a kívánt méretet, akkor jöhet a rendszeres metszés, aminek a lényege, hogy az előző évi nyírásra 1-3 cm-t hagyjunk rá.
A metszésükre legjobb idő a június, amikor a hajtások már majdnem elérték végleges hosszukat.
Tűlevelű sövény
A legelterjedtebb, mert sűrű állományt ad, jó telekhatároló és szélfogó. Jól bírják az alakra/formára nyírást, bár nyírás nélkül is mutatósak.
A kifejlett növények mérete szokott a legnagyobb gond lenni, túl magasra nőnek. Így a magasságukat szabályozni szeretnék. Erre az a jó megoldás, ha már a kívánt méret elérése előtt elkezdjük visszatartani a növényünket, azaz metszéssel korlátozzuk a növekedését. Mert míg nekünk probléma a már túlnőtt növények visszavágása, addig a növényt is sokkoljuk, ha túl nagy részt távolítunk el belőle. Tehát inkább a fiatal hajtások visszacsípésével szabályozzuk a magassági, illetve oldal irányú növekedését.
Nyíratlan sövény
Azaz vonalasan ültetett növény gondozása. Ezek folyamatos nyírást nem igényelnek, de ahhoz, hogy megfelelően fejlődjenek, és egyöntetű állományt biztosítson, érdemes tövenként évente 2-3 elöregedett vagy legidősebb részt tőből eltávolítani, így teret adva a fiatal hajtások fejlődésének.
Sövényápolás menete
Ha nem gyakorlott kéz végzi, akkor a sövénynyíró ollóval kizsinegezve lásson neki. Az olló éle közé annyi növényi rész kerüljön, melyet könnyedén összecsukva, csattogtatva le tudunk vágni, s az olló pengéjének segítségével kibillentjük, hogy ne a sövényen maradjon, hanem a földre essen.
A sövény oldalát mindig alulról felfelé vágjuk, így a nyesedék nem a növényre, hanem a földre hullik. Ha egy sövényt elhanyagolnak, és nagyon hosszúra megnőttek a hajtásai, akkor azt lehetőleg ne egy, hanem két részben vágjuk vissza.
A sövény nyírását lehetőleg hűvös, felhős időben végezzük, mert ha az eddig árnyékolt rész hirtelen erős fényhez jut, akkor könnyen megperzselődik, ami akár a lomb elvesztésével is járhat.