Káprázatos éve volt tavaly: a balján Cseh László, a jobbján pedig Milák Kristóf állt, amikor a két világklasszis előtt megnyerte a magyar bajnokságot 100 méteres pillangó úszásban. Így szerezte meg a tokiói kvótát, egyúttal átvette a vezetést a világranglistán is.

Nyáron aztán a vajdasági fiú régi álma teljesült: megkapta a magyar „sportállampolgárságot”, ezután a kvandzsungi Vb-n ötödik, a glasgowi rövid pályás Eb-n ezüstérmes lett, és eldőlt az is, hogy a Győri Úszó SE 24 éves versenyzője magyar színekben lesz ott az ötkarikás játékokon.

A történet közelmúltbeli folytatása bizonyára mindenki számára ismerős: az olimpiát a világjárvány miatt egy évvel elhalasztották, a nemzetközi és hazai sportélet leállt, a versenyzők újratervezik a felkészülésüket.

A kényszerszünet idejére Szebasztián hazautazott a szüleihez Zentára, itt értük el mi is, Skype-on beszélgettünk vele.

„Nekem szerencsém volt, még azelőtt hazaértem a válogatott külföldi edzőtáborából, hogy igazán elharapózott volna a járvány. Nem kaptam el a vírust, legalábbis eddig jól vagyok, és teljesen egészségesnek érzem magam.” – mondja.

„Hogy hiányzik-e Győr? Hát persze! A város és az edzések is! Másfél héttel ezelőtt itt Zentán a városi sportuszodában sajnos leengedték a vizet a járvány miatt, azóta száraz-edzéseket tartok minden nap. Sokat futok, kondizok és kardiozok, amit egyébként kimondottan szeretek csinálni, de a medence mégiscsak más. Petrov Iván és Petrov Árpád edzőimtől folyamatos kapom interneten, hogy milyen munkát végezzek el, nem állt meg tehát az élet, van mit csinálni.”

Természetesen nem maradhatott el az ilyenkor már szokásos kérdés: mit érzett, amikor bejelentették az olimpia elhalasztását, és milyen tervekkel vág neki a 2021-es esztendőnek?

„Nem biztos, hogy nekem rosszat tesz az olimpia csúszása, még úgy sem, hogy az elmúlt két évben Győrben gyakorlatilag csak erre készültünk, az olimpia részvétel volt az elsődleges cél, mindent ennek rendeltünk alá.”

Én lehetőségként tekintek a halasztásra. Jobban meggondolva kaptam még időt arra, hogy a lehető legjobb formába hozzam magam, kicsit többet versenyezzek, hogy rutint és tapasztalatot szerezzek.”

„A saját magam elé kitűzött céljaim egyébként semmit sem változtak: idén is úgy terveztem, és jövőre is mindent megteszek azért, hogy 100 méter pillangón ott legyek az olimpiai döntőben. Ahogy mondani szokás: onnantól kezdve pedig már bármi megtörténhet. Addig természetesen még rengeteg munka következik, és azt sem lehet tudni, milyen formában leszek egy év múlva, hogyan alakulnak majd a felvezető versenyek, de pozitív és bizakodó hangulatban vagyok.”

A közeli tervekben pedig az szerepel, hogy ha a körülmények is lehetővé teszik, talán már a hónap végén visszatér Győrbe, hogy ismét az egyesületénél folytassa a megkezdett munkát.