Hetven éve, 1953. május 29-én Edmund Hillary és Tenzing Norgay serpa elsőként a világon felértek a Mount Everest csúcsára.
Az elmúlt napokban különösen nagy figyelem övezi a hegymászást, azon belül is a Csomolungmát, avagy a Mount Everestet. Suhajda Szilárd tragédiáját nem kell bemutatni, tíz-, de talán százezrek szurkoltak a sportolónak, hogy valahogyan, de jöjjön le élve. Az, hogy ez végül nem történt meg, elhomályosítja a tényt, hogy magát a hegyet hetven éve hódította meg először az emberiség.
A Mount Everest a Föld legmagasabban fekvő pontja, 8848 méteres magasságával elképesztő kihívást jelent az emberiségnek. Hiedelmek és legendák övezik, másoknak sportteljesítményt jelent a leküzdése, mára pedig már egész iparág épült ki a meghódítása köré: akinek megfelelő mennyiségű pénze van, azt képzett helyiek (ők a serpák közül kerülnek ki általában) kísérik az egész úton.
Az első mászók azonban mai szemmel nézve már hősi eposzokba illően indultak a hegyre. Az 1924-es, első expedíció mindkét csúcstámadója meghalt a hegyen (George Mallory és Andrew Irvine teljesítménye azóta is vita tárgya: bizonyíték nincs rá, hogy felértek a csúcsra, Mallory holttesténél azonban több jel arra utal, hogy sikeres volt az út, és lefelé haltak meg). A mai napig hivatalosnak tekintett első, sikeres mászás éppen hetven éve, 1953-ban történt: Edmund Hillary és Tendzing Norgay május 29-én, 11:30-kor értek fel a csúcsra. A brit mászóról elnevezett Hillary-lépcső az utolsó megmérettetés a csúcs előtt.
Az első magyar próbálkozás 1996-ban történt, de az akkor végül sikertelenül zárult. 2001-ben két magyar expedíció indult a hegyre. A hegy tibeti normál útjával próbálkozó csapatot Mécs László vezette, a másik csapat viszont a Csomolungma legnehezebbnek tartott keleti (avagy Kangshung) falán mászott, Klein Dávid vezetésével. A tibeti normál úttal próbálkozó csapat orvos-hegymászója, dr. Gárdos Sándor – vélhetően egy széllökés okozta zuhanást követően – életét vesztette. Első magyarként Erőss Zsolt érte el a csúcsot 2002. május 25-én.
A hegymászás természeténél fogva véges sport: új hegyek alapvetően nem keletkeznek túl gyakran, se magasabbak nem lesznek, a teljesítményt ezért másképp lehet csak “nehezíteni”. A végső megpróbáltatása minden hegymászónak az oxigénmaszk- és palack nélküli, egyedüli mászás, itt már kevés segítség van. Természetesen ott az egyre jobban hőszigetelő ruha, az élelem, gyógyszerek, de legvégül az ember egyedül áll szemben a természet óriásával.
A fentebb említett Hillary-lépcső egy közel függőleges fal. Ennek tövében látták utoljára Suhajda Szilárdot. Mire a mentőcsapat felért, már csak a sátrát találták meg, a hegymászó eltűnt.
És azt már valószínűleg soha nem tudjuk meg, hogy mi történt ott fent, a folyamatosan süvítő szél, az örök mínuszok birodalmában. Szilárd vajon utolsó erejével fel tudott végül állni, és eközben történt valami? Az erős szél sodorta el? Teste, ha meg is találják egyszer, családja kérésére fent marad a hegyen, eszközeiből azonban kiderülhet, hogy vajon sikerült-e a vállalása: első magyarként egyedül, oxigénmaszk nélkül, megmászni a Mount Everestet.
Emléke mindenesetre figyelmeztető és inspiráló jelként marad meg azok előtt, akik szeretnének oda felérni, ahova először hetven éve sikerült. Reméljük, Szilárd is azok között van, akik véghez vitték ezt.
Suhajda Szilárd utolsó bejelentkezése a Facebookon:
Illusztráció: depositphotos.com