A Nemzetek Ligája őszi fordulóiban a magyar csapat először Németországba látogatott, majd hazai pályán fogadta Olaszországot. Lipcsébe egy magántúra keretében kísértük el a válogatottat, és a városban is szétnéztünk kicsit.

Lipcse olyan kategóriájú város, ami nincs Magyarországon: 600 ezres lakosságával ha nem is a legnagyobbak egyike, de a tíz legnagyobb közé befér Németországban. Odautazásunk apropóját természetesen a Németország-Magyarország focimeccs adta, a szurkolás mellé pedig némi turistáskodásra is volt idő.

Az utazás maga nem feltétlen egyszerű Győrből, vonat és buszközlekedés terén is elég korlátozottak a lehetőségek. Autóval azonban vállalható, 6-7 órás (kinek-kinek vérmérséklete szerint) távolságra fekszik a várostól. Az út nagyrésze Csehországon át vezet, így akár egy prágai kiruccanással is egybeköthető a túra. Nehezítés, ha egy személyautóval, 5 fővel megyünk, de utunk célja az idegenbeli győzelem kiszurkolása volt, nem a kényelem.

A város maga elég nagy ahhoz, hogy a rosszul beállított GPS miatt 20 perces kerülőt okozzunk magunknak egy rossz elkerülő-lehajtó választással (tapasztalat!). A kisebb akadályok ellenére hamar átvettük a szállást, ami igazi minimalizmussal lett kialakítva; vélhetően korábban a társasház kukatárolója/háztartási helysége lehetett. Természetesen bebútorozva, kifestve, vizesblokkal ellátva a célnak megfelelt így is, de érdekes adalék volt, hogy lakrészünk ajtaját ugyanaz a kulcs nyitotta, mint a társasház utcára nyíló ajtaját…

A meccs előtt természetesen felmértük a város vendéglátó-egység kínálatát (nevezhetjük kocsmázásnak is), de még a pedáns belvárosban is feltűnően erős volt az antináci-jelenlét, ezzel együtt pedig az anarchista zenekarok és stílus jelenléte. Túlzás nélkül állíthatom, hogy Magyarországon egy ilyen stílusú pub nem sokáig működhetne (főleg, hogy a belső térben is vágni lehetett a dohányfüstöt):

Ez pedig Németország egyik nagyvárosának közepén található…

Előzetes tájékozódásunkból már tudtuk, hogy Connewitz városrészben kevésbé a német precizitással és pedáns viselkedéssel fogunk találkozni; inkább a hippi-mozgalom és a punk lesz előtérben. Van egyfajta bája annak, ahogy egymást fedik a művészi szintre emelt graffitik és az évekkel ezelőtti koncertek plakátjai egy teázó teraszán, alattuk pedig szögecses ruhában citromsárga hajú fiatalok alszanak békésen a szombat délelőtti napsütésben.

Az étkezési lehetőségek is hasonló képet mutatnak; a belváros felé közeledve a „németes” éttermek és currywurst-ös kifőzdék sűrűbben előfordulnak, a város szélein a klasszikus pizza-döner vonal azonban szinte minden mást kiszorít – a lakosság szolidaritása viszont változatlan, a szivárványsávos és ukrán zászlók minden épület ablakaiban láthatóak.

A fentiek így, együtt pedig egy különös, egyedi keveréket adnak ki; a vékonytésztás, olasz stílusú pizzát gyúró iszlám vallású férfi nyugodtan kántálja az imáját munka közben, az üzlete feletti ablakban pedig LMBTQ-zászló lobog, pár üzlettel arrébb ránézésre is napok óta kocsmatúrán lévő punkok pihennek egy teázóban. Mi pedig az ebédre várva tovább elemeztük a magyar válogatott lehetőségeit, kilátásait a jövőre nézve…

Lipcse ugyanúgy magán viseli a keleti blokk súlyos évtizedeit mint Kelet-Európa, közben pedig egyúttal nagyon nyugatias is a lakosság. Egyedi mixtúrája ez a város égtájaknak és kultúráknak, elérhető közelségben ráadásul, így a meccs feledhetetlen pillanatain túl is emlékezetes marad a túra.