Lendon, a 10 éves németjuhász és gazdája, Kulcsár József, a Kulcsár Kutató-Mentőkutyás Szolgálat Alapítvány vezetője nemrég tértek haza Törökországból, ahol a Magyar Református Szeretetszolgálattal együtt a földrengés sújtotta területeken segítették az emberek mentését. Lendon három négylábú társával együtt hat ember életét mentette meg, de sajnos több áldozat holttestére is rábukkant. A kutya és gazdája nagyon kimerültek, de minden erejükkel azon voltak, hogy minél több túlélőt mentsenek ki a romok alól. A bakonypölöskei mentőcsapat vezetője őszintén mesélt a Győr+ Médiának a katasztrófáról, a körülményekről, sikerekről és a borzalmakról is.

Összedőlt házak, hatalmas törmelékek Törökország Hatay tartományában. A magyar mentőcsapat két- és négylábú tagjai hosszú órákon keresztül kutattak és mentettek a romok között az elmúlt napokban. Ha kellett, akkor még éjjel is segítettek. A Magyar Református Szeretetszolgálat tűzoltókat, orvosokat, ápolókat, és természetesen mentésre kiképzett kutyák gazdáit kérte fel, hogy vegyenek részt a földrengés utáni túlélők felkutatásában. A bakonypölöskei Kulcsár József és a 10 éves németjuhász, Lendon sem habozott, öt napon át dolgoztak reggeltől estig.

Hogyan indult a munka megérkezésük után?

Megérkezésünk után az első dolgunk az volt, hogy gyorsan sátortábort állítsunk Hatay tartomány katonai bázisán. Itt kaptuk az utasításokat, hogy melyik földrengés sújtotta területekre kell mennünk. Napi 10-12 órát vagy többet is dolgoztunk a romok között. A látványról nehéz beszélni, amit láttunk a fotókon, videókon, az élőben még szörnyűbb volt. Ez a törökországi földrengés évszázadok óta az egyik legnagyobb pusztítás, melynek következtében több százezer ember vált hajléktalanná. A házak kártyavárként dőltek, omlottak össze, közel 20-25 ezer épület vált semmivé. Mindenkit álmában ért a tragédia, így minimális esély volt csak arra, hogy sok túlélőt találjunk a romok alatt.

Hogyan zajlott a mentés?  

19 fővel dolgoztunk, volt, amikor négy csoportot alakítottunk ki és négy különböző irányba mentünk a kutyákkal. Az idő nagy részében azért igyekeztünk úgy dolgozni, hogy két csoportban legyünk, hogy minden területen két kutya legyen. Ha az egyik elfárad, akkor a másik tud helyette dolgozni, felváltva pihentettük őket a mentések során.

Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok, momentumok? 

Voltak olyan pillanatok, amikről az ember nehezen vagy nem szívesen beszél, mert megérintették a lelkünket, érzelmileg megfogtak minket. Akkor ott ezt nem mutathattuk ki, ráadásul mindegyikünkben dolgozott az adrenalin, hogy minél több túlélőt emeljünk ki a romok alól. A kutyáink összesen hat túlélőt jeleztek, ebből mi Lendonnal két túlélőt találtunk. Sajnos ezzel párhuzamosan több mint tíz holttestet  jelzett nekem a kutya, őket is ki kellett emelni. Ezek között volt egy olyan eset, ami nagyon megérintett érzelmileg. Egy 40 év körüli édesanya öt gyermekével rekedt a romok alatt, de sajnos az anya mellett csak négy gyermek feküdt, az ötödiket nem sikerült megtalálnunk.

Hogy bírták a nyomást? A testi fáradtság mellett mennyire volt nehéz a lelki megpróbáltatás?

A kutyák és mi is szellemileg, lelkileg és testileg is nagyon elfáradtunk, így értünk haza és azóta sem pihentük ki magunkat, de az élet megy tovább, vissza kell csöppenni a hétköznapokba, itthon is a munkába temetkezünk inkább ilyenkor. Nyilván az érzések megmaradnak, ezeket nem tudjuk törölni, de csapattagjainkkal egymás között beszélünk erről, erősítjük egymást, segítünk egymásnak feldolgozni a kint látott szörnyűségeket. Én magam 33 éve végzem ezt a tevékenységet, a világ számos részén megfordultam földrengéseknél és más természeti katasztrófáknál is. A Magyar Református Szeretetszolgálat tagjai közül azonban a legtöbbeknek ez volt az első ilyen megmérettetése, nekik egy kicsit nehezebb volt ott is, meg most is, de így, hogy megbeszéljük, segít a problémák feldolgozásában.

Úgy hallottam, nagy elismerést kaptatok a nem mindennapi teljesítményetekért. Mesélj erről, kérlek.

A keddi nap folyamán a Magyar Református Szeretetszolgálat csapata kapott meghívást a Sándor-palotába, de nemcsak ők és mi vettünk részt ezen az eseményen, hanem a többi magyar mentőcsapat is, akik részt vettek a törökországi mentésekben. Novák Katalin köztársasági elnök tartott számunkra egy kisebb állófogadást, illetve köszönte meg a török nagykövet asszonnyal együtt a segítségünket nekünk és a négylábú társainknak is. Mindegyikünk kapott egy elismerő oklevelet, amire nagyon büszkék lehetünk, mert a 33 év alatt nem találkoztam még azzal, hogy köztársasági elnök személyesen köszönje meg a munkánkat.

Mióta dolgoztok együtt Lendonnal?

Lendon tíz éve van velem, héthetes korában került hozzám, tulajdonképpen ő választott ki engem, azóta hű társak vagyunk egymáshoz, kölcsönös a bizalmunk. Egy nagyon jól tanítható, nagyon jól motiválható kutya, és több sikeres bevetése volt már eltűnt személyek felkutatásában. Nagyon büszke vagyok a teljesítményére.

Gazdája elmondása szerint Lendon a hétköznapokban sokat pihen, hiszen sosem tudni, mikor történik újabb katasztrófa, ekkor pedig gazdájával együtt azonnal indulnak, hogy segítsenek. 

TV-s szerkesztő: Németh Boglárka