Bali és az izmos izmusok a művészházaspár kiállításán

Szük Norbert festőművész és Dezséry Szük Dorottya fotóművész házaspár közös kiállítása nyílik a napokban, Győrben. Ez alkalomból beszélgettünk a győri származású alkotóval.

Szüleid emlékére és tiszteletére rendezitek a kiállítást, akik a közelmúltban hunytak el. Mit láthatunk majd, mit mutattok meg a győrieknek?

Szüleimnek nagy szerepe volt abban, hogy művész lettem, ezért az ő tiszteletükre rendezem a kiállítást. Édesapám Szük Ödön, fotóriporterként gyerekkoromban sok művészhez vitt el, valószínűleg ez is hatással volt rám. Hat éves koromtól festek és rajzolok. A szüleim támogatták a művészeti pályafutásomat, imádták a munkáimat, szinte a sajátjuknak éreztek minden alkotást. Mára háromezer képet készítettem, ami szinte egy életmű.

Ezek közül a kedvenceimet állítom ki Győrben, igyekszek minden korszakomat, stílusomat, a fejlődésemet bemutatni. Újító, kísérletező vagyok, ezért is nevezem a művészetemet „Szükrealistának”, mert saját egyedi „izmos izmusok” vannak benne. Az ihletet a szerelem, a boldogság, a szomorúság, az utazások által kiváltott érzések adják. Feleségemnek, Dorottyának Baliról készült fotói lesznek láthatóak a tárlaton. Bali, Indonézia az a hely, ahol egymásra találtunk, szerelembe estünk, megházasodtunk, éltünk és ott fogant meg kisfiúnk Dezséry Szük Szimon. Bali egyébként is meghatározó a művészetemre, a szín- és érzésvilágomra. A sziget leírhatatlanul művészi és derűs, amelyet új képeimen próbálok bemutatni.

Nevedhez kapcsolódott annak idején a győri buszok kifestése, a marcalvárosi aluljáró graffiti fesztiválja és a számos óriáskép kiállítás. Dolgozol ezekhez hasonló, a nagyközönség számára is látványos projekteken?

Már nem dolgozom monumentális művészeti fesztiválokon, inkább festek. Több mint 120 nagy művészeti fesztivált, alkotótábort, csoportos kiállítást szerveztem itthon és külföldön egyaránt. Az emberek akarva, akaratlanul látták ezeket a műveket. Ma már sokan inkább kényelmesen, a számítógép előtt ülve nézik meg alkotásokat.

Ritkán találkozhatunk veled Győrben.

Imádom Győrt, innen indult a pályafutásom. Harminc éves koromig Győrben több tucat kiállításom és művészeti szabadtéri tárlatom volt. Az általam szervezett művészeti megmozdulásokban több ezer művésznek adtam lehetőséget a bemutatkozásra, tanulásra, arra, hogy megismerjék egymást.

Sajnos elkaptam egy kórt és több mint egy évig az életemért küzdöttem. Közben édesapám és édesanyám is meghalt. Alig tudtam lelkileg és fizikailag felállni. Festettem, a festészet jó gyógyszer. Átértékeltem és átfogalmaztam az életemet. Vannak időszakaim, amikor visszavonulok, és utána, mint a vulkán, kitörök. Remélem, 2019-ben is ilyen vulkanikus időszakom lesz, mert szinte minden hónapban két kiállítást is szervezek egyszerre itthon és külföldön. Édesapámnak is szeretnék rendezni egy emlékkiállítást Győrben, május közepén.

Mivel foglalkoztok jelenleg, milyen terveitek vannak 2019-re?

Jelenleg még gyógyulok, mind lelkileg, mind fizikailag. Festek, és gyerekeket tanítok a festészetre. Újságoknak készítek illusztrációkat, valamint irodaházak számára festek képeket. Feleségem könyveket fordít angolul és spanyolul, tanít és újságoknak fotózik. Minden időnket együtt töltjük és gyámolítjuk, menedzseljük egymást. Az idei terveinkben a művészet, az alkotás, az utazás kap szerepet.

A Szükrealista Győrület című kiállítás január 18-án, pénteken 17 órakor a Kisfaludy Károly Könyvtárban (Győr, Baross Gábor u. 4.) nyílik.

Földvári Gabriella
illusztráció: Szük Norbert, Dezséry Szük Dorottya