Rékasi Károly Wass Albert-estjével emlékeztek a költészet napjára a ménfőcsanaki Bezerédj-kastélyban. A Szerelmem, Erdély című előadás azokat a leveleket veszi sorra, melyeket az író a számára fontos nőknek írt, ezekből bontakozik ki sorsa, emlékei és versei. Egyszerre szól azokról, akikhez szerelem fűzte, valamint a szülőföld, Erdély iránti szeretetéről. Egyszerre szól azokhoz, akik ismerik az életművét és azokhoz, akik még soha nem hallottak róla.

– Hogyan ismerkedett meg az író műveivel?
– Sok évvel ezelőtt Koltay Gábor kért fel egy szabadság napi rendezvényen néhány Wass Albert-vers és regényrészlet előadására. Azelőtt egyáltalán nem hallottam róla, hiszen amikor középiskolába jártam, akkor ő tiltólistán volt. Utána egy furcsa időszak következett, mert nagyon-nagyon jól éreztem magam azokkal a versekkel, gondolatokkal, azzal a világgal, amit tőle kaptam. Közben többen megállítottak az utcán, mondván milyen jó, hogy most már lehet a tévében Wass Albertet hallani. Ugyanakkor megjelentek olyan újságcikkek, hogy valahol az emlékművét leöntötték, máshol az emléktábláját szerelték le. Akkor kezdett érdekelni, ki volt ez az ember, akit sokan – most már tudom – jogosan tiszteltek, míg mások igyekeztek eltaposni.

A következő évben Koltay Gábor filmet forgatott róla „Adjátok vissza a hegyeimet!” címmel, melynek én lettem az egyik szereplője. Kimentünk Erdélybe, ahol csodálatos napokat töltöttünk. Amikor elkészült a film, megkértem Koltayt, írjon nekem egy előadói estet, hogy ugyanezzel a témával járhassam az országot. Bár egy baleset miatt hét évet ki kellett hagynom, de így is már több mint háromszázötvenszer mutattuk be. A közelmúltban az egyik vármegye Erdélyi Magyar Örökség Díjjal tüntette ki az előadást. Ez számomra azt jelenti, hogy akármerre megyek, mindenhol értő fülekre és kíváncsi lelkekre találok.

– Milyen ember bontakozik ki előttünk az előadáson, milyen volt Wass Albert?
– Rendkívül határozott éntudattal és világképpel rendelkezett, és tudott veszíteni. Nem csupán átélte a pillanatokat, hanem felfogta, megértette, és meg is tudta magyarázni azokat. Adott esetben összeomlott, de ember tudott maradni. Olyan embernek ismertem meg, akinek keresném a társaságát, ha köztünk élne.

– Mi a legfontosabb üzenete országjáró körútjának, illetve az estjének?
– Én azért járom óriási lelkesedéssel az országot, mert az ékes, szép magyar nyelvet vihetem úgy, ahogy legkiválóbb íróink és költőink használják. Mivel a fiatalok körében vészes eltávolodást tapasztalok, ezért rendhagyó irodalomórákat tartunk. Az esten pedig Wass Albert gondolatait, az együvé tartozás, a valódi értékek életben tartásának fontosságát adom tovább. Ne feledjem, honnan jövök, ne feledjem, kiktől származom, s azt se, hogy nemcsak kapni jó, hanem adni is kötelező! A legfontosabb pedig mindezt a mi gyönyörű nyelvünkön elmondani. Meggyőződésem, hogy ha a nyelvünk életben marad, akkor a nemzetünk is életben tud maradni. Márpedig ennél fontosabb nincs!