Kiállítás

Képekre komponált költészet

Fotó: P. Csapucha Adrienn

Egy újabb kiállításmegnyitóra látogattunk el, ahol a gondolatok és a vizualitás izgalmas „házasításából” születtek remekművek.

Egymásnak adták a kilincset az érdeklődők a fogadótérben, miközben a kiállítóteremben a szervezők, az alkotók még egy utolsót igazítottak a szögre akasztott képeken. Valahogy így indult a Kéve Művészeti Társaság tárlata hétfőn este a József Attila Művelődési Házban. A „Mozdulatlan pillanatok a gondolat tükrében” című tárlat fotósok és írók közös munkájának egyvelege, az írás és a vizualitás különleges házasítása, de nevezhetnénk úgy is, hogy a képekre komponált költészet.

A megnyitó előtti néhány percben Virág Lajos – aki magát csak vizuális barangolónak, vagy fényvadásznak aposztrofálja – a társaság képviselője nyilatkozott a portálunknak arról, hogy mikor és hogyan indult hódító útjára a Kéve-koncepció. „Tárlatunkon a megtekinthető képek és versek egy-egy ihletett pillanat eredményeként születtek. Esetenként a képek inspirálták a verselőket, máskor pedig a versek ösztönözték a fotósokat alkotásaik elkészítésére.” – kezdi beszélgetésünket Virág Lajos, majd hozzáteszi: évekkel ezelőtt egy ugyancsak győri művészeti közösségben már voltak ilyen és ehhez hasonló tárlataik különböző helyszíneken.

A járvány azonban meggátolta az ötletek kiteljesedését, igaz szerencsére, csak ideig-óráig. „Fotós barátaimmal beszélgettünk róla, hogy jó lenne továbbvinni a kezdeti elgondolásokat, természetesen továbbra is a tollforgató barátainkkal együttműködve. Végül így született meg a Kéve mozaikszó, a „ké”, mint kép, és a „ve”, mint vers összeolvadásából. A kéve önmagában is egy izgalmas kifejezés, a csomóba kötött termény, ami ilyenformán tökéletesen jelképezi kis csapatunkat is.” – árulta el a fotográfus.

A kiállításon a fotók alatt kifüggesztve olvashatók a képekhez köthető költemények, így a látogató számára egy kettős gondolatvilág jelenik meg, vagyis, hogy mit és hogyan látott a fotós és mit érzett, mit képzelt az író a mű születése közben. Érzések, inspirációk, látásmódok különleges egyvelege ez, keretbe, szavakba foglalva, egyensúlyt teremtve.

„Mikor új képet kapok egy alkotótársamtól, azonnal feltárul előttem egy új világ, egy kitalált mese, vagy éppen a való életből merített történet, amit aztán a magam stílusában papírra vetek.” – ezt már Csapucha Rudolf a társaság egyik írója nyilatkozta a Győrplusznak. „Örülök, hogy egy ilyen közösség tagja lehetek, hiszen inspiráljuk, motiváljuk egymást úgy, hogy közben mi magunk is új impulzusokkal gazdagodunk.” – tette hozzá az alkotó.

Galéria: P. Csapucha Adrienn

A tárlat december 2-ig tekinthető meg a József Attila Művelődési Házban, de a szervezők tervei szerint a kiállítás új helyszínen is helyet kap majd.