Szökőévben a Mátyás névnap 25-ére ugrik, innen ered a „Mátyás ugrása” elnevezés. Mátyás napja a hagyományos magyar paraszti kultúrában a tavasz, a természet megújulásának kezdetét jelentette.

A ma is használt kalendáriumi regula szerint Jégtörő Mátyás szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát. Sok helyütt úgy tartották, hogy Mátyás kiosztja a madarak sípjait és szűre ujjából kiereszti a tavaszt.

A Mátyás napi népi megfigyelések szerint e nap időjárása és a várható termés között szoros összefüggés volt. Mátyás feltöri a jeget; ha nem talál, akkor csinál, ha meg talál, akkor ront. Ha az idő havas volt, búzát, árpát, zabot vetettek a jó termés reményében. A gazdasszonyok pedig sárgarépát, petrezselymet, borsót, azzal indokolva, hogy akkor nem eszi meg a féreg a magvakat. Azt is mondták, ha esik az eső, akkor elveri a jég a termést, a szőlő pedig savanyú lesz.

Mátyás apostol az ácsok, a mészárosok és a halászok védőszentje. Mátyás a halászoknak is jeles napja, ekkor kezdenek ívni a csukák. Az ezen a napon fogott csukát a nép „Mátyás csukájának” nevezi, és egész évre bő halfogást ígér.

A Mátyás-napi időjárásból nemcsak az éves termésre, hanem a tojásszaporulatra is lehet jósolni. Egyes vidékeken a Mátyás-napi libatojást megjelölték, vagy nem is költették ki, mert úgy tartották, hogy az e tojásból kikelt liba szerencsétlenséget hoz, de lehet, hogy hibás vagy nyomorék lesz. Másutt verekedősnek, marakodósnak tartották. Ezen a napon a hideg idő jó termést jelent, a szeles pedig kevés tojást.

Ha nem esett a hó vagy eső ezen a napon, akkor a Szeged környéki öregasszonyok harmatot szedtek. A harmatos lepedőt a tehénre terítették, hogy jól tejeljen, és mindig tele legyen a sajtár.

A juhászok életéhez is hozzánőtt a Mátyás-nap. Úgy tartották, ha Mátyás éjszakáján fagy, akkor még negyven fagyos éjszaka következik. A pásztorok is szívesen várták Mátyást, mert elhajtotta a havat, a legelő megtarkult, kilátszott a fű a hó alól, és mehetett a legelőre a juhász a meddő juhokkal. Amikor meg szabályozták az ellést, úgy irányozták, hogy Mátyáskor jöjjön be az ellés.

Az időjárási regulákon kívül Szent Mátyás néhány kalendáriumhoz kötött történetnek is hőse.

A hagyomány szerint az Úr Mohácsra küldte Mátyást jeget törni, a szekcseiek azonban megállították, és pálinkával leitatták. Ezután a szent visszafordult, és elmaradt a jégtörés. Aztán Isten Gergelyt küldte el, akit viszont a báriak borral itattak meg. Végül Józsefet küldte el az Úr, és ő baltájával meg is törte a Duna jegét. Ismert szólás lett ezután: „Topogva jár, mint Mátyás után róka a jégen.”