Dr. Honvári János, a Széchenyi István Egyetem professor emeritusa beszélgetett Herkelyvel a Horváth Edéről szóló könyvről, melyet november 17-én 13 órakor szemlélhet meg a nagyérdemű a Kisfaludy Károly Könyvtárban egy pódiumbeszélgetés keretén belül. A vasárnapi Magunk Köztből kiderült, hogy ez már az ötödik könyv a „vörös báróról”.
Horváth Ede emléktáblájának avatására 2024.09.18-án, a vagongyár vezér születésének 100. évfordulója alkalmából a Győri Ipartörténeti Alapítvány kezdeményezésére került sor. A Vagongyár egykori épületének emlékhelyén, az Árkádnál tartott avatáson beszédet mondott Miklósy Lajos az alapítvány elnöke, Dr. Honvári János kuratóriumi tag és Pintér Péntek Imre a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke.
Diktátor volt Horváth Ede a Szerszámgépgyárban?– Lehet mondani. Kemény ember volt, netán durva? Időnként beletaposott az emberek lelkébe? Amit itt most felsoroltunk, az minden volt. Nem lehet őt egy szóval jellemezni, mert ő tudott goromba lenni, sokszor volt türelmetlen, erőszakos, de tudott ő emberséges is lenni. A cél vezérelte, és annak érdekében mindent megengedett magának?
Valóban a cél vezérelte. Egy hadvezérnek ilyennek kell lennie, mert az, hogy az ellenség lő és megsebesülnek vagy meghalnak az emberei, az a háborúval együtt járó dolog. A cél lebegett a szeme előtt, és ennek érdekében nem kímélte az embereket. De saját magát sem. Elsősorban saját magát nem kímélte.
Horváth Edét, a Kossuth-díjas sztahanovista esztergályost, 1951-től a Győri Szerszámgépgyár igazgatóját, majd 1963-tól a Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatóját az akkori – egyébként rendkívül merev és bürokratikus – szabályok megsértése, illetve a beosztottaival szembeni durva hangnem miatt többször érte bírálat a helyi és a felső pártállami vezetés részéről. Két alkalommal (1962-ben és 1965-ben) megrovás, illetve szigorú megrovás pártfegyelmi büntetést is kapott.
Mindeközben „fent” és „lent” minden fórumon elismerték vezetői kvalitásait és az általa irányított gyárak kiemelkedő gazdasági eredményeit.
Ellentétben több kétkezi munkásból gyárigazgatóvá avanzsált kortársával, Horváth Ede feddhetetlen volt. Példás családi életet élt, nem voltak nőügyei, szinte sohasem ivott alkoholt, nem vadászott, nem lumpolt, és semmivel sem lehetett korrumpálni. Ellenfelei egyszerűen nem találtak rajta fogást. Vezetői ténykedésének első két évtizedében ezért leginkább azzal vádolták, hogy beosztottaival szemben időnként megengedhetetlen hangnemet használ, illetve párton kívüli, múltjuk miatt zsarolható emberekkel veszi magát körül, és nem kéri ki a gyári pártszervezet, szakszervezet véleményét azokban a kérdésekben sem, amelyekben az üzemi társadalmi szervezeteknek beleszólási, véleményadási, sőt némely kérdésben egyenesen vétójoguk volt. Az interjúból és a könyvből persze sokkal több dolog kiderül….
A Magunk közt adása visszahallgatható itt: