A győri Bódis-Mező Anita panelban nőtt fel hörcsöggel és cicával, kutyás kalandjai maximum a falun élő rokonoknál lehettek. De úgy hozta a sors, hogy férjével ma négy kutyával élnek együtt, akik kiválasztották őket.

Anita és férje 2008-tól élnek családi házban. Akkor jutott eszükbe először, hogy talán mégis jó lenne egy kutya, amikor beköltöztek, de úgy alakult az élet, hogy végül egy helyett rögtön kettő lett, majd három, és végül a negyedik kutyus is megérkezett.

Minden egy fekete gombóccal kezdődött: „A kerítésünk nem volt jó, így egy szép napon egy fekete szőrgombolyagot találtunk az ajtónk előtt” – mesélt Anita arról, hogyan kerültek egyre közelebb és közelebb ahhoz, hogy kutyájuk legyen. „Szinte minden nap felbukkant, nem tudtuk, kié lehet. Megetettük, szeretgettük. Majd egyszer csak kiderült, hogy ő Kormi, a hátsó szomszéd kutyusa” – folytatta Anita a történetet, amely nemcsak a kutyáikhoz, a szomszéddal való jó barátsághoz is vezetett.

A pár sokat járt át Kormihoz, még csavarogni is elvitték magukkal, így, amikor 2011-ben kölykei születtek, nem volt kérdés: befogadnak egyet, a kis fekete Ninát. Aztán átgondolták a helyzetet: mivel napközben dolgoznak, Nina sokat lenne egyedül, jó lenne mellé egy társ. Anitának végül sikerült meggyőznie a férjét, és kiválasztottak még egy kölyköt, a szürke-fehér Samut – de arra akkor még nem gondoltak, hogy a pöttöm testvérpárral nem lett teljes a család.

Anita szépen lassan a kutyák megszállottjává vált, és a Győri Állatmenhelyen is elkezdett önkénteskedni. „2013 óta járok ki a menhelyre hétvégenként sétáltatni. A legelső alkalommal Karinát és Rudit kaptuk, akik a gyepmesteri telepről kerültek át. Nagyon szerettem őket, így szinte minden hétvégén ők voltak az egyik olyan kennellakók, akiket kivittünk. 2015 őszén Rudit örökbe fogadták. Karinát megviselte. Több mint 2 év után elvesztette a társát” – magyarázta Anita, aki azonnal érezte, mit kell tennie. „Februári születésű vagyok, Peti már karácsony előtt kérdezgette, mit szeretnék a szülinapomra. Azt mondtam, szinte mindenem megvan, így Karina lenne az igazi ajándék” – számolt be Anita arról, hogyan kezdte el megpuhítani a férjét, aki a kezdeti sokk után, hogy három kutyájuk lesz, beleegyezett – ha még februárban is a menhelyen lesz Karina, akkor rájuk vár és hazaviszik. Így is lett: az akkor már 8 éves Karina végre beköltözhetett Anitáékhoz.

Karinának nem volt egyszerű dolga, hiszen nem csak az új területet kellett megszoknia, be kellett illeszkednie Nina és Samu falkájába. Sőt, a szomszéd kutyákkal is meg kellett ismerkednie, akik azóta hárman lettek, Kormi mellé még két vizsla is érkezett: Peru és Molly. Mivel sokat „bandáztak” együtt, fontos volt, hogy megmaradjon ez az egyensúly akkor is, ha egy új kutya érkezik közéjük. Anitáék ezért döntöttek úgy, hogy nem viszik haza azonnal Karinát, adnak időt neki, hogy megismerkedjen a leendő társaival. Egy kutyaiskolában volt az első találkozó, Anita vitte az új kutyust, férje pedig a másik kettőt. „Úgy gondoltam, mindenre fel vagyunk készülve. Aztán jött az első pofon: Karina a kutyasuli első percében nekiugrott Ninának, aki jött volna oda hozzám” – számolt be a kezdeti nehézségekről Anita, aki bevallotta, ez volt az a pillanat, amikor nagyon megriadt. De nem omolhatott össze, mert tudta: „Mi döntöttünk úgy, hogy Őt szeretnénk. Meg kell oldanunk.” Szerencsére minden jóra fordult: az iskola végére Karina kezdett belerázódni az új szerepbe, amire otthon is ráerősítettek. Eleinte egy kennelben lakott, hogy megszokja a terepet és a többi kutyát, amit a reggeli és esti közös séták is segítettek, de felügyelet mellett Karina is kijöhetett Ninához és Samuhoz a kennelből. Két hét után minden természetessé vált, a szomszéd kutyusokkal is megismerkedett és szabadon játszhattak együtt az udvaron minden probléma nélkül. Anita úgy fogalmazott: „Mintha mindig is itt lakott volna” – ez mindent elárul.

Újabb váratlan fordulat következett Anitáék életében 2017 októberében: „Faecbookon olvastam, hogy egy fehér kiskutya szaladgál Szentiván Kertvárosnál, az új hídnál az erdőben. A munkások etetik, de megfogni nem tudják” – kezdett bele az újabb izgalmakkal teli történetbe Anita, aki a kutyusról olvasva ki is ment a helyszínre, hogy megnézze, mit tehet érte. Sajnos hiába, hiszen az állat megközelíthetetlen volt, ezért is kapta a Turbo nevet a munkásoktól, akik már tavasz óta etették őt. De Anita nem adta fel, két hétig jártak ki a kutyushoz, hátha egyszer kedvez nekik a szerencse, vittek ki neki ételt is, hogy magukhoz szoktassák. Turbo félt és mindig elmenekült, de végül nagy nehézségek árán sikerült befogni. „Egy 6 kilós csöpp kislány, akinek borzalmas állapotban volt a szőre, és több mint 60 kullancsot szedtünk ki belőle” – osztotta meg velünk Anita a részleteket. Ezután próbáltak rátalálni eredeti gazdájára, de a körülbelül 1 éves állatban nem volt chip, így Anitáék úgy döntöttek, megadják neki a megfelelő ellátást, rendbe teszik, aztán keresnek neki egy szerető családot, ahol boldogan élhet. Megkapta az oltásokat, kozmetikushoz vitték és chip is került a kutyusba, ezután készen állt arra, hogy valaki hazavigye. „Pár nap alatt rengetegen jelentkeztek érte. Egy ismerős pár vette magához, egy ex-menhelyes yorki lány mellé” – mesélte Anita a jó hírt, amit azonnal rossz követett. „Még aznap meglépett tőlük: felugrott a kanapéra, és kiugrott a családi ház ablakából” – folytatta. Ezután a barátaikkal közösen Turbo keresésére indultak, és végül megtalálták: megismerte Anita férjét, és odament hozzá.

„Elkönyveltük, hogy szökős kutya. Így csak benti tartásra mehet. Menhelyen keresztül Ausztriába költözött egy kutyus mellé, benti kutyának. Kaptuk az esti vacsiról, sétáról a képeket. Majd másnap a híreket: Turbo kiugrott a kerítésen, ismét megszökött, nem találják” – jött az újabb nem várt fordulat. „Mit tehettünk, irány Schwechat melletti Mannswörth” – mesélt tovább Anita, akiknek ezúttal sem volt egyszerű a dolguk. Szerencsére egy barátjuk velük tartott, és segítette őket a nyelvi akadályok leküzdésében. Órákig köröztek a faluban, majd meglátták a kutyust egy parknál és utána rohantak, de nem találták sehol. Mire visszaértek az autóhoz, már rendőrök vették körül, mert gyanúsnak találták, hogy órák óta köröznek a magyar rendszámú autóval, és nem hitték el, hogy azért utaztak odáig Győrből, hogy megkeressék a kutyát. Végül az osztrák gazdi érkezett a helyszínre, és tisztára mosta őket. A nem várt kaland után besötétedett, így ideje volt hazaindulni, de még a biztonság kedvéért odaautóztak a házhoz, ahonnan a kutya megszökött. „Turbo ott vacsorázott!!!” – nyugtázták boldogan, és itt tulajdonképp már el is dőlt a kiskutyus sorsa. „El akart menekülni, de megismerte a férjemet, és odament hozzá. Megint. Ez volt az a pont, amikor azt mondták: lássuk be, nem akar ő másnál lakni, vigyük haza. Így hazajött velünk” – teszi ki a pontot a nem mindennapi történet végére Anita, aki Turbóval együtt már négy kutya gazdija, hiszen szerencséjükre Nina, Samu és Karina is örömmel fogadta az új családtagot.

Anita imádja a kutyáit, és mindenkit csak biztatni tud, hogy bővítse négylábúval a családját, de arra is figyelmeztet: „Nem lehet mindenre felkészülni, így, aki örökbefogadáson gondolkodik, jól gondolja át, mi fér bele az életébe! A mi döntésünk, ha hazaviszünk egy kutyát. Nem ő kéri, ez a mi választásunk. Probléma esetén nekünk kell megoldást találnunk!” – hangsúlyozta a felelősségvállalás fontosságát Anita, akinek sokat tanítottak az állatok.

A kutyusok kiválasztották Anitáékat, és bár nem így tervezték az életüket, nagyon hálásak érte, és az állatok is mindennap éreztetik szeretetüket.

„Karina több, mint 3 éve megszépíti napjainkat. Mindennap kimutatja háláját” – mesélte Anita. Hozzátette, hiába volt 8 éves, amikor hazavitték, ugyanúgy megtanult mindent: ül, fekszik, marad, pacsit ad, és nem eszik, amíg nem mondják, hogy „a tied”. Anitáék tisztában vannak vele, hogy az őszülő Karina nem tölthet velük annyi időt, mintha kölyökként került volna hozzájuk, de most se döntenének máshogy: „ma is hazahoznánk”. „Mikor egy éve volt velünk, azt mondtam neki, ha ennyi adatott meg nekünk, már megérte. Minden egyes napért. Csak biztatni tudunk mindenkit, hogy merjen idősebb kutyát örökbe fogadni. Megéri!”

Kövesse a Győr+ Mancsokat a Facebookon is!