Nemcsak az ünnepnapokon, hanem hétköznap is szükséges figyelnünk azokra az embertársainkra, akik magányosak, akik nem tudnak, vagy nem akarnak társaságba járni.

A magány megbetegít

Az emberi kapcsolatok sajátossága, hogy időnként egyedüllétre vágyunk, megcsendesedünk, magunkba nézünk. Ehhez nem feltétlenül szükséges egy másik ember aktív jelenléte, hiszen ezek pihentető órák és napok számunkra. Lelkileg rendezkedünk, akár „lomtalanítunk” is. A hosszú egyedüllét viszont már magányosságot, sőt szociálisan tehetetlenséget is jelenthet. A magányos ember hamarabb betegszik meg, kevésbé boldog és gyakran elidegenedik másoktól. A falak mögé bújás nem tesz jót az emberi léleknek. A magányos ember megfosztódik azoktól az örömöktől, amiket csak egy másik ember társasága nyújthat, az érzésektől, miszerint “nem vagyok felesleges, szükség van rám, gondolnak rám és én is gondolok másokra.”

Muszáj fognunk egymás kezét

Az emberi kapcsolatok hiánya érzelmi éhséget vált ki. Ez több mindenben megnyilvánulhat. Egy idősebb kliensem úgy fejezte ki magát, hogy néha arra vár, hogy megérintsék, mert csak a szék nyikorgását hallja egész nap. A magányos embert sem kímélik az élet viharai. Elveszítheti szeretteit, beteg lehet, anyagilag nélkülözhet és bánkódhat valami miatt. Muszáj megfogni a kezüket, megérinteni a karjukat. Muszáj beszélgetni velük, rájuk mosolyogni, szemükbe nézni. Az ember és az állatok egy kis hányada rá tud hangolódni a másikra és érzelmi támaszt tud nyújtani. Elfogadó magatartásunkkal sokat segíthetünk másokon.

Nézzünk körül

Érdekes iróniája az életünknek, hogy az online világban több ezer ismerősünk lehet akár minden kontinensen és közben nem vesszük észre a szomszédunkban család nélkül élő idős embert, a mindig egyedül játszó gyermeket, a betegeskedő özvegyet, a rejtőzködő barátot, az elhagyatott kutyát.

Álljunk meg egy percre és mosolyogjunk a szomszéd nénire, hajoljunk le a gyermekhez, hívjuk fel a barátot telefonon és simogassuk meg a kutyát. Már mi sem leszünk magányosak, magunkért is tettünk valamit!

A magány közelebbről

A magány sokféleképpen értelmezhető. Különbözik az egyedülléttől, mivel, ha egyedül vagyunk, érezzük, hogy ott van mögöttünk a bármikor igénybe vehető közösség, az emberi kapcsolatok. Az egyedül töltött időt magunk választjuk. Ilyenkor elmerülhetünk saját gondolatainkban, megtervezhetjük teendőinket, alkothatunk, vagy épp minőségi énidőnket kihasználva mindenfajta konkrét cél nélkül elvonulhatunk. Az egyedüllétre a szabadság, nyitottság, erő érzése jellemző. Egyedül az ember közelebb kerül önmagához, tisztábban átlátja céljait, kreatív energiáit mozgósítja, ami az önkiteljesedés felé hajtja.

Ezzel szemben a magány nyomasztó és veszélyekkel teli lehet, ha nem tölti ki élvezetes elfoglaltság, ha elveszettnek érezzük az érzést, hogy a közösség támogat és elfogad. A magányos ember általában tompán érzi magát, negatív gondolatok és érzések kerítik hatalmukba.

Szerző: Füves Zsuzsa okleveles gyógypedagógus coach, tréner