Hatalmas ajándék szülővé válni. Nem tudok e témához máshogy hozzáállni, csak hívőként. Az, hogy mi, emberek a Teremtővel együtt munkálkodhatunk, és a teremtésben közreműködhetünk, egyenlő a csodával. Háromgyermekes anyaként, több mint 16 éves házastársként hiszem, hogy az élet nem csupán reprodukció, hanem ennél sokkal több.

Vannak kedvenc papjaim, akiknek lelkitanításai mélyen megérintenek. A szüleimen, a családomon, a barátaimon kívül ezek az áldott jó atyák formálták és formálják lelki életemet mind a mai napig. A különböző lelkigyakorlatokon az utóbbi 12 évben többször előkerült az apa-, anya- és Istenkép, valamint a szülővé válás témája, amelyek meghatározzák a mindennapi életemet, a gondolkodásomat.

Talán soha nem volt annyi feleség és gyermek elhagyott, mint manapság. Ezért most Apák napja alkalmából különösen aktuális az apákról beszélni. Apával és anyával együtt kerek a család. Arról nem is szólva, hogy ha az emberi atyaság eltűnik, az isteni atyaság is elillan a gyermek képzeletéből. Ha nincs meg a helyes apakép, nem biztos, hogy az ember valaha tud Istenben hinni, vagy csak nagyon nehezen, az Istenkép ugyanis szoros összefüggésben van az apaképpel.

A mai apa nélküli társadalomban égetően szükség van az apák szerepére, és arra is, hogy beszéljünk erről a témáról. Hatalmas felelősség van az apák vállán, amelyet sokan egyáltalán nem is ismernek fel, és nem is ismernek el. Ki más lehetne az egyik legjobb példakép, mint Szent József, aki az atyaság misztériumát közvetíti felénk?

Szent Józsefnek is bizonyára megvoltak a saját emberi tervei az életére vonatkozóan, de ezekbe az álmokba fentről beleszóltak. Mindenkinek megvan a saját elképzelése, hogy mit szeretne a gyermekével elérni, de szülőként vajon elfogadom-e valójában a gyermekem egyéniségét? El tudom-e fogadni, ha Isten más utakat szán neki?

Apává nem születni, hanem apává válni kell, és a gyermek születésével csupán biológiailag érik apává a férfi. Szerintem nagyon sok bonyodalmat lehetne elkerülni azzal, ha az apa egy olyan tekintélyt képvisel, aki közvetlen is tud lenni egyben. Olyat, akihez oda lehet simulni, akit át lehet ölelni, és aki viszont tud ölelni. Az erő és a szilárdság legyen meg lelki és szellemi értelemben is, ne csupán fizikailag.

Én azt vallom, hogy a gyermekeinket Istentől kaptuk, a család isteni intézmény. Egy jó apa szerintem fontosnak tartja, hogy megvédje gyermekeit a rossz ideológiáktól. Tegye életre képessé gyermekét, hogy dönteni tudjon és elinduljon, amikor szükséges. Persze mindezt csakis tiszta szeretetből, birtoklás nélkül. Szerintem az erős apa megvédi családját az aktuális divatos ideológiától, nem engedi sodródni, eltévelyedni szeretteit, megtanítja gyermekének, hogy mi a búza és mi a konkoly. Oly sok egyházi közösségben lehet hallani, hogy a család apja legyen egyben a család papja is. Ha komolyan vesszük az apai hivatást, tulajdonképpen apának lenni valahol tényleg egy papi szolgálat. Világos értékrendet adni. Ha a gyermek kimegy a világba, tudjon mibe kapaszkodni.

A munka és a karrier mérlegén sem könnyű egyensúlyt létrehozni. Fontosnak tartom, hogy ne küzdjön a család anyagi gondokkal, a megfelelő anyagi jólét – és annak nem önző módon való kezelése – szerintem erősíti a család belső kohézióját. Ám számomra alap, hogy a gyermekeim apja ne csupán a pénzkeresést tekintse feladatának, hanem merje vezetni családját a Krisztusi értékrend szerint, amely által a jövőt építi.

Bizonyára imponáló, ha az apa határozott személyiségjegyekkel bír, de emellett szerintem legalább ugyanennyire fontos a gyengédség és az irgalom is. Előnyös, ha az apa egyszerre tud valamennyire anya is lenni, hiszen Istenünk is ez. A gyengédséggel, az irgalommal együtt felvértezve legyen meg a tekintély, a következetesség.

A család a társadalom legkisebb egysége, ezért a szülőknek rendkívül fontos szerepük és feladatuk van. Közösen kell ráébrednünk arra, hogy hivatásunk van, az életünket mi is ingyen és szeretetből kaptuk. A gyermekeink élete ránk, szülőkre van bízva. Jó értelembe véve szolgáljunk, és ne uralkodjunk a ránk bízottak felett. Ne váljunk rabjává semminek, mert könnyen kiüresedhetünk. Az apává és anyává váláshoz pedig lelkileg is fel kell nőni, nem elég testileg. Mindez hatalmas kihívás mindannyiunk számára, tökéletes ember pedig nincs, emberek vagyunk, akik folyamatosan vétkezünk.

Ha már felismerem azt, hogy nagyobb öröm adni, mint kapni, és tiszta szívből tudok lemondani, áldozatot hozni, akkor már jó úton lehetek afelé, hogy hivatásommá váljék szülőnek lenni. Az igaz szülői szeretet valahol az, ha érdem nélkül, pusztán szeretetből fordulok a rám bízottak felé.

Szerző: Bátayné Somogyvári Zita