Eltelt már pár nap azóta, hogy szerencsésen megtalálták a Pér melletti tanyáról eltűnt kislányt, azonban az eset még mindig beszédtéma. Nem csoda, hiszen óriási összefogást tapasztalhattunk a keresés során. Pér polgármestere, Biliczki József is meghatódva elevenítette fel a Győr+ Médiának a vélhetően soha el nem múló emlékeket.
Biliczki József amellett, hogy Pér polgármestere, a Péri Polgárőr Egyesület elnöke is, nem egyszer vett már részt személykeresésben. Ám ő is megerősítette: ekkora összefogást, ilyen hatalmas megmozdulást még ő sem látott. Érthető volt az emberek ijedtsége: egy hatéves kislány tűnt el a Kámváskúti dűlőn lévő tanyáról.
„Nem tudok elérzékenyülés nélkül beszélni erről az ügyről…” – kezdte a településvezető, majd így folytatta: „Nekem is van egy négyéves kis keresztlányom, s borzalmas belegondolni, hogy akár vele is megtörténhetett volna mindez abban a hatalmas ködben. Mert bátran merem állítani, hogy nem lenne most miről beszélgetnünk, ha aznap délutántól nincs az az áthatolhatatlanul sűrű, tejfölszerű köd. Viszont kiemelném – hogy ebben a felnőttek számára is stresszes helyzetben – nagyon ügyes volt a kislány és szerencsére vigyázott magára!”
József többször tapasztalta már az összefogás és a segíteni akarás erejét. Nyilván egy eltűnt felnőtt teljesen más érzelmeket hoz elő az emberekből, mint egy gyermek, akit nem találnak a szülei, a szerettei. Az édesapákban és édesanyákban megszólal a vészcsengő: „Mi lenne, ha az én gyerekem lenne ott kint, a semmi közepén, a hidegben, sötétben?!”
„A péri polgárőr csapattal és a környékbeli polgárőrökkel az elsők között érkeztünk meg a helyszínre a riasztás után. A rendőség is nagyon hamar csatlakozott, tényleg mindent megtettek, amit csak tudtak. A Pannonhalmi Rendőrörs munkatársainak hozzáállását külön szeretném kiemelni és megköszönni, mert tényleg maximálisan erőn felül teljesítettek. Végig kint voltak, akkor is, amikor már lejárt a szolgálatuk. Sőt, nagyon sok olyan rendőr és tűzoltó is volt, aki bár szabadnapos lett volna, de kérte a szolgálatba helyezését és jött segíteni. Ahogy ki kell emelni a környező települések polgármestereit is, mert egytől-egyig felhívtak, hogy miben segíthetnek?! A töltéstavai kolléga például zsíroskenyeret és teát is hozott a keresőknek. Győr első embere, dr. Dézsi Csaba András is felhívott, s biztosított róla, hogy a Városrendészeket és a Mezőőri és Parkőri Szolgálat munkatársait is a helyszínre irányította. Meg persze hatalmas hála jár minden civilnek, akik akár Pérről, akár Győr környékéről vagy bárhonnan érkeztek. Mondták, hogy voltak, akik a határon túlról, Szlovákiából érkeztek és azt is tudom, hogy Komárom-Esztergom megyéből például vadászok jöttek. Minket polgárőröket pedig Funk József, a Győr-Moson-Sopron Megyei Polgárőr Szövetség elnöke is a támogatásáról biztosított, kiemelten számíthattunk rá is.
Tényleg, nem tudok mindenkit megemlíteni, de mindenkinek nagyon köszönjük, amit a kislányért tett!”
Biliczki József leginkább a helyismeretében bízott, hiszen ahogy ő fogalmazott: 99 százalékosan ismeri a területet, a Pér melletti tanyavilágot. November 13-án este és éjszaka mindent átvizsgáltak, amit csak ember átvizsgálhat. Az időjárás azonban ellenségként viselkedett a fáradhatatlan keresőkkel.
„Tényleg ismerem a környéket, talán jobban, mint a saját tenyeremet! Viszont akkora volt a köd, hogy sokszor azt hittem, egy tejfölös bödönbe csöppentem. Többször nekem is végig kellett gondolnom, hogy pontosan hol is vagyunk?! A zseblámpa fénye is sokszor csak nehezített, sötétben is jobban láttunk… Sőt, a mostoha időjárási körülményeket mutatja, hogy egy helyi gazdálkodó is úgy eltévedt a terepjárójával a sűrű ködben, hogy a Google helymeghatározót követve tudott csak visszatérni az aszfaltos útra. Egyébként azt is kipróbálták a rendőrök, hogy a sűrű köd miatt a hang is csak alig 100-120 méterre jutott el… Ezek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy egyrészt eltűnt a kislány, másrészt, hogy nem találták meg először a szülei, aztán pedig a keresők tömege. Egészen biztos vagyok benne, hogy tiszta időben eleve meg sem történt volna az eset és abban is, hogy hamar megtaláltuk volna a gyermeket.”
A polgármester arról is mesélt, hogy a hatéves kislány bizony nagyon is stramm lurkó, rengeteg időt tölt kint a szabadban, a tanyán lévő állatok körül is szeret segíteni a nagypapájának. Nem idegenkedik a természettől, jóízűen falatozik akár egy szalmakazal tövében is. Ezek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy ezt a kalandot ilyen jól átvészelte, hogy nem ijedt meg a köd fogságában és tudta: bár álmos, a legjobb fekhelyet egy hatalmas fa töve adja neki arra az éjszakára.
„Nem szabad ítélkezni, úgy gondolom! Ez egy előre nem látható eset volt, s szerencsére jól végződött. A tanyavilág ilyen, nincsenek szigorúan zárt udvarok, a kislány csak igazi gyermekként viselkedett, úgy ahogy minden nap tette és reméljük tenni is fogja! Sajnos a ködben nem talált haza, a szülei hangját sem hallotta. Viszont nem esett kétségbe, nem pánikolt, hanem a maga módján a legtöbbet kihozta abból a helyzetből, amibe került. Ő vélhetően akkor sem volt megijedve túlságosan, amikor mi hajnal 3 óra felé már egy kicsit kezdtünk megrogyni lelkileg és nagyon féltünk, hogy mi lesz a végkimenetel. Borzasztó érzés volt, senkinek nem kívánom… Ám annál felszabadítóbb volt, amikor reggel felszállt a köd, és hamarosan jött a telefon, hogy Mehringer Szabolcs écsi polgárőr sárkányrepülőjéről meglátta a rózsaszín kabátos kislányt, épen és egészségesen. Úgy gondolom egy életre megtanulta a kicsi, hogy a köd sajnos nem a barátunk, még nekünk felnőtteknek sem” – zárta Biliczki József, Pér polgármestere, a polgárőrség elnöke, aki nem győzte hangsúlyozni: mindenkinek, aki bármilyen formában is részt vett a keresésben, hatalmas köszönet és hála jár!