Karanténban vagyunk, ki önkéntesben, ki kötelezőben, legalábbis mindenki annak hívja. Pedig messze vagyunk még az „igazitól”, hála Istennek. A zenészek sorra adják ki az úgynevezett karanténdalokat, véleményeznek, erőt adnak, velünk vannak. Fenyő Miklós a sok között átnyújtotta a legfontosabb üzenetet. Jampisan, Fenyősen, őszintén.

A jelenkor talán legfontosabb üzenetévé vált a „Maradj otthon!” vagy ahogy Győrfi Pál kéri: „Maradjanak otthon!”. Fontos, és megszívlelendő, szó se róla. A legtöbb énekes, zenész erre az üzenetre ment rá, erősítette, nyomatékosította. Szükséges, hisz’ a magyar ember néha nehezen fogadja el mit kellene tennie, főleg ha más mondja.

S akkor megint jött a Fenyő… A Miki, aki mióta először mikrofon elé állt, különlegeset, újat és maradandót adott a magyaroknak, s ez vitathatatlan. Igazi legenda, a rock and roll örökzöldje. Karantén dalt adott a rajongóknak, csodás üzenettel: „Édes otthon, ölelj át!”

Egy dal, amely ezt a faramuci helyzetet, a bezártságot más oldaláról közelíti meg. Jampisan, Fenyősen, vagányan, lazán, s mégis nagyon komoly igazságtartalommal. Végiggondoltuk már vajon, milyen szerencsések is vagyunk, hogy otthon lehetünk? Azért tehetjük, mert van otthonunk, van lakásunk, házunk. Egy menedék, amely biztonságot ad, amelyet magunkra zárhatunk, kint hagyva a pánikot, a félelmet. Egy hely, ahol érezhetjük: a koronavírus kint maradt, kizártuk, minket aztán nem bánthat.

Bekuckózhatunk a fotelbe, tárcsázhatjuk a nem velünk élőket, video-chatelhetünk, hasalhatunk a franciaágyon könyvet olvasva, nézhetjük a tv-t, főzhetünk, süthetünk. Otthon lehetünk. A családosok maguk körül tudhatják a számukra legfontosabbat: a feleséget, férjet, a gyermekeket. Együtt, egymást erősítve, segítve, otthon. Mert van otthonunk, ami óvón átölel…

Eddig talán fel sem tűnt, milyen nagy kincs, hogy „Nincs most másom, csak lakásom…”. S az sem, milyen szerencsések vagyunk, hogy „basszus kulccsal zártam rám a nagyszobát”, mert megtehetjük. Nem ehhez vagyunk szokva, mert természetesnek vettük a biztonságot. Azt is, hogy akkor jöttünk-mentünk, amikor kedvünk tartotta. Most otthon kell maradni. Magunkért és egymásért.

Sokszor nehéz, hullámok jönnek-mennek, de fogjuk fel úgy, hogy az „Édes otthon!” nem egy virágos tábla felirat, sőt nem is egy dalcím: ez maga a valóság. Becsüljük meg, mert az édes otthon valóban átölel, s reméljük tesz száz csodát. Muszáj neki, hiszen amibe Fenyő Miklós eddig belekezdett, az arannyá változott!